A tévé New Age műsoraiban sokat hallani azokról a káros sugárzásokról, amiket a Föld bocsát ki részben vízerek hatására, részben egymással párhuzamos állandó zónákban. Ezek a sugárzások az ismert fizikai műszerekkel nem mutathatók ki, csak a radiesztéták eljárását követve ingával vagy pálcával. Ettől függetlenül a zónáik különféle betegségeket okozhatnak, ha az ember ágya pont valamelyikük fölött van. A zónák helyét nagyjából sejteni lehet abból, hogy a macskák szívesen heverésznek a közelükben, míg a kutyák inkább kerülik őket; de persze a legbiztosabb, ha az ember olyan hivatásos természetgyógyászhoz fordul, aki radiesztéziával, vagyis sugárzások észlelésével is foglalkozik. Nekik nem kell feltétlenül a helyszínre kijönniük, többen ingával vagy pálcával magát a lakót megvizsgálva be tudják mérni, hogy az illető ágyához képest a zónák hol húzódnak. Ha átmennek az ágyon, akkor azt áttesszük máshova, és nemsokára az ember egészségi állapota érezhetően javulni kezd.
1996-ban az Élet és Tudomány főmunkatársával, Barabás Zoltánnal közösen alakítottunk egy klubot parajelenségek elfogulatlan vizsgálatára. Egyik klubtagunk bemérette a lakása káros zónáit több természetgyógyásszal, természetesen anélkül, hogy ők egymás meghívásáról tudtak volna. Az eredmény itt látható, Gräff Zoltán hozzá fűzött kommentárjai pedig a www.zotyo.hu/para/radiesz.htm weblapon. A különböző radiesztéták által kapott zónák között még véletlenül sincs két azonos.
A Vízöntő-hívek logikája szerint minden mérés egy-egy létező zónát mutatott ki, tehát az ágyat úgy célszerű elhelyeznünk, hogy egyik se menjen rajta át. Kissé zavaró lehet ugyan, hogy a lakást általában csak egy természetgyógyász méri be, és mivel eszerint még maradhat utána felderítetlen zóna, az áthelyezett ágy esetleg megint rossz helyre kerül. Dehát ebből csak az a tanulság, hogy a zónákat érdemes több természetgyógyásszal is beméretni. Az a kis többletköltség igazán megéri - ma egy-egy bemérésért kétezer forint körüli összeget kérnek -, hiszen a család egészsége mindennél fontosabb, nem igaz?
Egy másik magyarázat, amit az egyik legismertebb magyar radiesztétától hallottam, hogy a bemérés nem egyirányú folyamat, hanem kölcsönhatás a bemérő személy és a zónák között. Ezért utána a zónák helye megváltozik. Így eleve nem várható, hogy a további bemérők ugyanazt az eredményt kapják. Kérdezhetik persze, hogy ha így van, akkor miért kell az ágyat máshova tenni, hiszen a zóna a méréstől úgyis elcsúszik onnan. És ha nem tudjuk, hova csúszik, akkor a kétezer forint kidobott pénz, mert semmi hasznos információt nem kaptunk érte. Igen ám, de mi van, ha a csúszás csak átmeneti, és a zóna később visszaáll oda, ahol volt? Ez amúgy is elég valószínű, mert a helyét hosszú távon nyilván a Föld sokkal erősebb és állandóbb tulajdonságai szabják meg, mint egy bemérés viszonylag gyenge befolyása. Így mégiscsak érdemes az ágyat eltolnunk onnan, és a kétezer forint sem vész kárba. A család egészségéért, ugye, ennyi igazán a minimum. Gräff Zoltán kísérletéből mindenesetre látszik, hogy a visszacsúszás elég lassú folyamat lehet, mert az első és az utolsó bemérés között több mint egy év telt el. Úgyhogy megint levonható egy tanulság: az ágyat csak jó hosszú idő múlva célszerű eltolni onnan, ahol a radiesztéta zónát talált.
Lehet persze ennek a sok különböző vonalnak egy harmadik tanulsága, ami a nem Vízöntő-hívőknek rögtön beugrik. De hogy ez a tanulság micsoda, azt nem árulom el, tessék kitalálni.
A földsugárzási zónákról az egyetemen is végeztünk egy kísérletet, más, de hasonlóan egyszerű módszerrel. Egy radiesztéta bemérte az egyik teremben a zónákat az ő szokott módján, vagyis sétálgatott egy-egy irány mentén, és megfigyelte, hogy a pálcája hol lendül ki, majd a kilendülési pontokat összekötötte egymással. Egy másik alkalommal ugyanő bemérte ugyanezt a termet úgy, hogy egy kis kocsin toltuk, és be volt kötve a szeme. Ezt a módszert stílszerűen vakpróbának hívják. Megjegyzem azoknak, akik esetleg maguk is akarnak ilyen kísérletet végezni, hogy a szembekötéshez nem elég keresztben egy kendő, mert az alól lefelé ki lehet látni (erről bővebben itt); legbiztosabb, ha csuklyát húzunk a kísérleti személy fejére, és a nyakánál a csuklya szélét még össze is kötjük. Az eredmény látszik ezen az ábrán. A folytonos vonalak a szokott radiesztéziai bemérés zónatengelyei, a pontok pedig a vakpróbából azok a helyek, ahol a pálca belengett. A lehetséges tanulságokat most már nem részletezem.
Ismeretlen, csak ingával vagy pálcával kimutatható sugárzásokat a radiesztéták szerint nemcsak a Föld bocsát ki, hanem minden test. Ezek a sugárzások jellemzők a testre olyan értelemben, hogy különböznek egymástól bármilyen, emberileg megkülönböztethető tulajdonság szerint. Ezért az ingával bármire rá lehet kérdezni: például arra, hogy egy embernek melyik szerve beteg, vagy akár hogy melyik szerve fog megbetegedni a közeljövőben, vagy hogy mely ételek alkalmasak egy közelgő betegség megelőzésére, illetve a szervezet optimális táplálására. A természetgyógyászok ezt a diagnosztikai módszert gyakran alkalmazzák. Az ingának vagy pálcának ilyenkor előre megfogalmazott alternatívák közül kell választania, azzal, hogy megállapodás szerint így vagy úgy mozog az egyes alternatíváknak megfelelően. Mint említettem, a feltett kérdés gyakorlatilag bármi lehet, és természetesen az alternatívák is. Így lehetőség van egyszerű kísérletekre, ahol nem emberről és betegségről van szó; a betegség és a gyógyulás vizsgálata természetesen soha nem egyszerű, és akármi lenne az eredmény, mindenki azt magyarázhatná bele, amit akar.
Ilyen kísérleteket több radiesztétával végeztünk, köztük azokkal a legtekintélyesebb magyarokkal, akik tanfolyamokon a többieket tanítják. Kivétel nélkül mindig ugyanaz jött ki: az inga vagy pálca bármilyen kérdésre kizárólag akkor válaszol helyesen, ha az ingázó a választ már előre tudja. Különben az eredmény véletlenszerű találgatás. Ám mielőtt a fenti kísérletek alapján sommás véleményt alkotnánk a radiesztéziáról és a radiesztétákról, néhány további szempontra fel szeretném hívni a figyelmet.
Ezeket az ingás és pálcás méréseket általában természetgyógyászok végzik, de ez nem azt jelenti, hogy az ő tevékenységüket ennek alapján meg lehet ítélni. Amikor például egy csontkovács mindenféle ravasz módon húzkodja meg csavargatja a beteg ízületeit, egy gyógynövény-szakértő teakeveréket ad, vagy étrendet és életmódbeli változásokat javasol, az egész más dolog, mint a hókuszpókusz az ingával.
De még a hókuszpókusznak is meglehet a maga pozitív hatása. Például egyik kísérleti személyünk, egy fiatal természetgyógyász, elmondta: ő eredetileg csak gyógynövényeket használt, de ahogy ezek a New Age-es módszerek divatba jöttek, a páciensei egyre gyakrabban kérdezgettek olyasmiket, hogy "bioenergiát is kapok?" vagy hogy "ingázás nem lesz?" Ő pedig hamarosan ráébredt, hogy ezek az emberek sokkal jobban megbíznak benne és a szakértelmében, ha kielégíti ilyen irányú elvárásaikat. Márpedig a bizalom a gyógyulás igen fontos tényezője, ezt tapasztalta már kezdettől; úgyhogy azóta a betegei érdekében kötelességének érzi együtt úszni az árral. Most már nemcsak ingázik, hanem kozmikus energiákat is közvetít, kijavítja a páciens auráját, és így tovább. A modern orvostudomány is egyre jobban elfogadja, hogy a gyógyulás függ a beteg lelkiállapotától, elsősorban attól, hogy mennyire hisz saját gyógyulásában és az alkalmazott terápia hatékonyságában. Ha tehát a beteget mondjuk az lelkesíti föl, hogy a gyógyító egyenesen a Kozmosz vagy Isten energiáját adja át neki, és ez az energia olyan intelligens vagy olyan jóságos, hogy magától a megfelelő helyekre megy a megfelelő arányokban, és így a kellően elkápráztatott beteg nagyobb eséllyel meggyógyul, akkor ezzel a mesével tulajdonképpen használunk neki, akár igaz a mese, akár nem.
Ismeretterjesztő előadásaimban (meg egy másik cikkemben; aki olvasta, attól elnézést kérek az ismétlésért) ezt a helyzetet a következő viccel szoktam jellemezni. Mr. Jones sorsjegyet vesz a nagy New York-i sorsjátékra. A sarki trafikban kéri az 55-ös számot; ott épp nincs meg, de más nem jó neki, elmegy a következő trafikba, aztán tovább, egész addig, míg kitartó utánajárással tényleg meg nem találja azt a bizonyos 55-öst. Aztán nyer vele egymillió dollárt. Az esetnek híre megy, és egy újságíró megkérdezi tőle: honnan találta ki előre, hogy a főnyereményt pont az 55-ös sorsjegy nyeri meg majd? Mr. Jones elmondja, hogy ő se érti igazán, csak egyszer álmában olyan makacsul előjött két szám, hogy úgy érezte, ennek jelentenie kell valamit. A két szám a hetes és a nyolcas volt, hát összeszorozta őket, és hétszer nyolc, az ugye ötvenöt... hát így. Node Mr. Jones, mondja a riporter, hétszer nyolc az nem ötvenöt, hanem ötvenhat! Most mit kötözködik velem, torkolja le Mr. Jones, hát maga nyert egymilliót, vagy én???
A hívők szerint a történetnek az a tanulsága, hogy a gyakorlati eredmény számít, nem a mögötte lévő magyarázat. Akárcsak a gyógyítás esetében, az analógia bizonyára nyilvánvaló. Csakhogy van ennek a történetnek egy másik tanulsága is, amit a különféle bioenergiás meg ráolvasásos gyógyítók soha nem említenek. Mégpedig az, hogy bármilyen eredményes is volt Mr. Jones módszere az adott esetben, azért hétszer nyolc az mégiscsak ötvenhat, nem pedig ötvenöt. Tehát Mr. Jones megnyerte ugyan az egymilliót, de ez nem bizonyítja, hogy a módszere helyes, és várhatóan máskor is működni fog. Ugyanígy: ha a beteg jobban hisz saját gyógyulásában attól, hogy a gyógyító mondjuk "kijavítja" az auráját, és így tényleg nagyobb eséllyel meggyógyul, ez még nem bizonyítja, hogy az aura valóban létezik, és alakja összefügg az ember egészségi állapotával. Könnyen lehet, hogy valami egész más halandzsa ugyanezt a gyakorlati hatást érte volna el. Ami mellesleg abból is gyanúsan valószínű, hogy a különböző spirituális gyógyítók nagyon sokféle ideológiával dolgoznak, és a bennük hívők szemében mind igen jól beválik.
A Parajfalók Klubjában (amelyről bővebb információ a www.fszek.hu/para/parajfal.htm weblapon található) és a vele együttműködő AION Alapítvány laboratóriumában a radiesztézián kívül megvizsgáltunk több más ismert parajelenséget, illetve a parahívők körében népszerű kereskedelmi terméket is, így például az agykontrollosok úgynevezett távdiagnózisait, a Pi vizet, az Egely-kerék forgásának fizikai mechanizmusát és a szeretet hatását növénymagoncok fejlődésére. Egyik klubtagunk, Szilágyi András, összefoglaló tanulmányt írt az asztrológiáról a rendelkezésre álló szakirodalom alapján. (Az asztrológia tudományos vizsgálatai. Elektronikus formában: www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/asztrol.) Részben még a klub megalakítása előtt én magam írtam néhány hasonló témájú cikket az Élet és Tudomány, illetve a Galaktika folyóiratba: ezek témája a bűnüldözést segítő parafenomének, a bőrlátás, a Fülöp-szigetek csodadoktorainak pszichikus műtétei, valamint a tudósok tipikus hozzállása a parajelenségekhez. Ezekből a vizsgálatokból - továbbá azokból is, amikről írásban nem számoltunk be - mindig ugyanazt a következtetést vonhattuk le, mint amit itt részleteztem a radiesztéziáról.