Parajfalók az Egely-kerékről

Vassy Zoltán

(Élet és Tudomány, 1998./16., április 17.)

Az Egely-féle vitalitásmérő az Interneten olvasható tájékoztató szerint "többszörös nemzetközi díjas készülék a bioenergia mérésére, a koncentráló- és pszichés képességek fejlesztésére". (http://www.ambro.hu/borze/egely/index.htm) "A bioenergia vagy életenergia a szervezet 'üzemanyaga'...Régóta ismert a Föld számos kultúrájában, de fizikája, eredete jórészt ma is ismeretlen, feltáratlan."

"A készülék érzékelő része egy speciális csapágyazású kerék, amely a mellé helyezett kézből kiáramló energia hatására forgásba jön... A mérés közben lejátszódó folyamatokra ma még nincs tudományos magyarázat, de a kontroll kísérletek sorozata azt bizonyítja, hogy a keréknek a mérések során tapasztalt forgását nem az eddig már ismert hatások (pl. hőáramlás, elektromágneses energia) okozzák."

A készüléket gyártja és forgalmazza az Egely Kft, kapható az Aquapol Ügyfélszolgálatnál, az Életvíz Szaküzletben, az Ufó magazinnál, az Édesvíz és a Paradigma mintaboltokban. Ára 9950 Ft.

A Parajfalók Klubjában végeztünk néhány kísérletet a kerékkel. A "bioenergia", "életenergia" és "vitalitás" fogalmak az általunk ismert fizikában vagy biológiában sehol nem szerepelnek, és nincs rájuk mérési eljárás sem; azzal a kérdéssel tehát nem tudunk foglalkozni, hogy a készülék valóban méri-e az ember "bioenergiáját". Ez szubjektív megítélés kérdése, aszerint, hogy ki mit ért "bioenergia" alatt. Az ismertetőnek azok a megjegyzései viszont, amelyek szerint a készülék forgásának fizikai oka ismeretlen, arra indítottak minket, hogy a forgás fizikai mechanizmusával foglalkozzunk. Ha egy mozgásról nem tudjuk, hogy fizikailag hogyan jön létre, annak természetesen PARAJelenség szaga van; ezenkívül a vitalitásmérő ismertető szövegében ezt az ismeretlen "bioenergiát" és felhasználását kapcsolatba hozzák a kínai Csi-Kung-technikával, az agykontrollal, a káros földsugárzás zónáival, a vízrendezettségével, tehát tipikusan New Age fogalmakkal, amiből szintén arra következtethetünk, hogy parajellegű jelenségről van szó.

1. A jelenség tömör leírása.

A KEREKET UGYAN EGY KÉZZEL SZOKÁS MEGFORGATNI, DE MEGPRÓBÁLHATJUK KÉT KÉZZEL IS, VALAHOGY ÍGY.

A tenyeret félkör alakban behajlítva a kerék mellé helyezzük, mintegy "körbeölelve" azt. A tenyér a kerékhez minél közelebb legyen, de természetesen úgy, hogy ne érjen hozzá. Ekkor az esetek döntő többségében a kerék forogni kezd. Általában a tenyér felől az ujjak irányába, de ezalól vannak kivételek. A forgás ritkán egyenletes; a sebessége szinte pillanatról-pillanatra ingadozik, néha megáll, néha átmenetileg az iránya megfordul. Különböző időpontokban próbálkozva, a kereket általában különböző sebességgel sikerül megforgatni. Néhány ember összefüggést érez pillanatnyi forgatási képessége és saját fizikai vagy szellemi állapota között, mások szerint a hatás nagysága teljesen véletlenszerűen alakul, ismét mások úgy érzik, hogy hosszú gyakorlással sikerül a forgás sebességét akaratlagosan szabályozniuk. (Egely György: "A fordulatszám erősen függ fittségünktől, koncentrálóképességünktől, s mindig a pillanatnyi állapotunkat mutatja.") A két kéz szinte mindig különböző mértékben képes a kereket megforgatni.

2. Egyszerű kísérletek: mit forgatunk, közvetlenül a kereket vagy körülötte a levegőt?

Maga Egely György megállapította már évekkel ezelőtt, hogy zárt térben lévő kereket kívülről nem lehet megforgatni. (Például ha a készüléken rajtavan a műanyag tető.) Ebből arra következtetett, hogy szilárd tárgyakon az ismeretlen bioenergia nem hatol át. Mivel a bezárás egyúttal a levegő áramlását is megakadályozza, kézenfekvő a kérdés, hogy nem a levegőt forgatja-e a kéz közvetlenül, és aztán a kereket már a levegő ragadja magával? Természetesen a lezárást mi is kipróbáltuk, és úgy a kereket tényleg nem tudta közülünk senki megforgatni.

AZ EGELY-KERÉK LESZEDETT FEDŐLAPPAL. HA A FEDŐLAP RAJTA VAN, A KERÉK NEM FOROG.

Ezután a kereket a kézzel együtt helyeztük zárt térbe, ami egyszerűen egy átlátszó polietilén zacskó volt. Ugyanezt a próbát írta le többféle változatban az Interneten Erno (ern0 kukac linkbroker.hu). Vele összhangban mi is mindig azt kaptuk, hogy ha a zacskó tényleg zárt - vagyis össze van fogva a belenyúló ember csuklójánál -, akkor a kerék nem forog, vagy legalábbis a forgása közel nullára lelassul; néha ide-oda mocorog, de ezt megteszi kéz nélkül is. Ez az eredmény elég meglepő, ha a bioenergia hipotéziséből indulunk ki, hiszen itt a kéz és a kerék között semmi akadály nincs. Ha ragaszkodunk ehhez a hipotézishez, úgy látszik, pusztán a zárt tér miatt a bioenergia vagy nem képes a kézből kilépni, vagy a kilépett energia nem forgatja meg a kereket. Ugyanakkor a kísérlet kimenetele alátámasztja azt a feltételezést, hogy a kerék forgásához szükség van a levegő szabad áramlására a kerék körül.

Ha a kereket és a forgató kezet együtt letakartuk egy papírlappal, a forgás akkor is szemmel láthatóan gátlódott. Ahogy a lapot egyre feljebb és feljebb emeltük, a kéz forgató képessége fokozatosan tért vissza az eredeti mértékére. Ezt szerintünk a legegyszerűbb úgy értelmezni, hogy a forgató hatás fellépése mindenekelőtt felfelé szálló levegőt igényel. Azt ebből még természetesen nem tudjuk, hogy maga a forgás mitől lép fel.

A tenyér mellett a levegő áramlását megjelenítettük úgy, hogy egy felül zárt dobozban füstőlőpálcát égettünk, aminek a füstje egy kis lyukon fönt kijöhetett. A következőket figyeltük meg:

Amikor nincs a helyiségben légáramlás, a füst vékony, egyenes oszlopként száll fölfelé. Behajlított tenyeret helyezve az oszlop mellé - ugyanolyan pozícióban, mint a forgatásnál -, a füst behúz közvetlenül a tenyér felületéhez, ott halad tovább fölfelé, miközben kb. a tenyér közepe körül örvénylő mozgásba kezd. Az örvénylés leggyakrabban olyan, hogy benne a levegő forgási iránya a tenyértől az ujjak felé mutat, de gyakoriak az ellencsapások is, és általában a mozgás elég kaotikus. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a helyiségben másféle légáramlások ne legyenek, mert a füst olyan érzékeny, hogy a levegő mindenapró rezdülését követi.

A MŰSZER LELKE A KÖNNYŰFÉMBÔLKÉSZÜLT, FINOMAN FELFÜGGESZTETT FORGÓTÁRCSA. A SZÉLÉN A FOGAK A KIJELZÔFÉNY ÁRAMKÖRÉNEK MEGSZAKÍTÁSÁRA VALÓK.

Ha a füst mellé a tenyérrel együtt egy Egely-kereket is elhelyezünk, jól látszik, hogy a forgás pillanatnyi iránya mindig összhangban van a légáramlás irányával. Ezért szerintünk nincs szükség arra a feltételezésre, hogy a kéz a kerékre bármiféle külön erővel hat; nagyon valószínű, hogy bármilyen energia lép is ki a kézből, az a levegőben kelt áramlást, és a kereket már ez az áramlás forgatja meg.

3. Hogyan forgatja a kéz a levegőt?

Az ismert fizikai hatások közül az embernek leginkább a hőhatás és az elektrosztatikus hatás jut eszébe, mint olyan, ami a kerék forgásánál szóba jöhet.

Az utóbbi azért, mert sokan tapasztalják, hogy az ember keze spontán feltöltődhet elektrosztatikusan. Olyankor szoktuk "megrázni" a kilincseket vagy a vízcsapokat. Erről a hatásról azonban hamar kiderült, hogy három okból is kevéssé valószínű. Egyrészt nehezen képzelhető el, hogy egyenes vonalban ható erő hogy tudna forgást előidézni egy körszimmetrikus keréken; másrészt az elektrosztatikus erő nem a levegőre hatna, hanem a kerékre, tehát a zárt tér nem gátolná; harmadrészt amikor a kerékre vagy a készülék műanyagházára szabad töltést juttattunk, attól a kerék és a ház valamelyik ponton rögtön összetapadt a megosztás miatti vonzóerő következtében, tehát a töltés nemhogy forgatni nem tudott, de a forgást egyenesen akadályozta.

Mi a helyzet a hővel? Itt a helyzet biztatóbb. A tenyér mellett a füst jól láthatóan behajlik egészen a bőrfelülethez, ami nyilvánvalóan azért van, mert a tenyér melegebb a környező levegőnél, tehát mellette a levegő felmelegszik, emiatt felfelé áramlik, így a tenyér alsó részén oldalirányban is szívó hatás lép fel. (Ugyanaz történik, mint amikor a befűtött kályha vagy kandalló a szellőzőnyílásán folyamatosan levegőt szív be.) Ha a tenyér felülete egyenletes és rajta a hőmérséklet homogén eloszlású volna, akkor nem várhatnánk, hogy az áramló levegőben örvények alakuljanak ki; ha azonban a hőmérséklet eloszlása nem egyenletes, a melegebb részek mellett a levegő nyilván gyorsabban áramlik fölfelé, így helyileg is létrejöhetnek oldalirányú áramlások.

Kontakthőmérővel megmértük a tenyér hőmérsékletét több ponton. A füst mozgásával összhangban a hőmérséklet valóban változékonynak mutatkozott: legmelegebb a tenyér közepén volt, leghidegebb az ujjak végén, máshol a kettő között. Az egyes pontok eltérése egyénenként változott, a két szélső hőmérséklet között a különbség általában 2 Celsius-fok körüli volt.

Készítettünk egy egyszerű "műkezet" annak ellenőrzésére, hogy a tenyér tipikus hőmérsékletkülönbségei képesek-e a füsttel megjelenített áramlások kiváltására. A "műkéz" egy téglalap alakú, kb. 13 cm * 20 cm méretű, félkör alakban meghajlított és egyik felén feketére festett alumíniumlap volt, amit egy közönséges asztali lámpával besugároztunk. A besugárzás hatására a fekete rész jobban felmelegszik a fehérnél, a mi lámpánkkal besugározva maximum kb. 1 Celsius-fokkal, amit szintén kontakthőmérővel mértünk. (A megvilágítási idő növelésével azért nem tudtunk ennél nagyobb különbséget elérni, mert a melegebb részről hő áramlik a hidegebb felé a fémen át, és ez a hőmérsékletet folyamatosan kiegyenlíti, vagyis ilyenkor az egész lap melegszik.) Az 1 fokos különbség hatását szintén füsttel jelenítettük meg. Az áramlás ugyanazt a képet mutatta, mint a tenyér körül, beleértve a kaotikus helyi örvényeket és az átlagos áramlási irány időnkénti megfordulását. A besugárzott lap mint "műkéz" nem a mi ötletünk volt, Jámbor László tatabányai TIT-munkatárs találta ki néhány évvel ezelőtt.

Amikor a besugárzott műkezet tettük az Egely-kerék mellé, ugyanolyan tartásban, ahogy a tenyerünket szoktuk, a kerék a műkéz hatására is forgásba jött. Ahogy a füst mozgásából előre várható volt, a forgás sebessége időben folyton változott, hasonlóan a tenyérrel forgatott kerék forgási sebességéhez. A maximális sebesség általában nem haladta meg a két fordulatot percenként, tehát emberekkel összevetve a mi műkezünk "vitalitása" mérsékeltnek tekinthető.

Ha a forgás fenti hőhipotézise igaz, a változó sebesség részben nyilván abból ered, hogy a kéz hajszálereiben a véráramlás nem mindig egyenletes, így a helyi melegedés mértéke is ingadozó. Mivel a vér áramlását befolyásolják élettani folyamatok, azokat pedig pszichikus tényezők - ezt a kísérleti pszichológiában már kimutatták az ujjakon átáramló vér mennyiségének pletizmográfiás mérésével -, nem lenne meglepő, ha összefüggés mutatkozna a forgási sebesség és bizonyos lelki élmények vagy gondolatok között. Ez a lehetséges összefüggés még feltárásra vár.

4. Ellenérvek a termikus áramlás hipotézisével szemben.

Régebben észrevettük, hogy kesztyűben is meg lehet a kereket forgatni. Ez első pillantásra ellentmond a fenti hipotézisnek, mert valószínűtlen, hogy a kesztyű felületén is fellépjen a hőmérsékletnek ugyanaz a mozaikszerű eloszlása, mint a tenyéren. Most azonban a kontakthőmérővel megmérve a hőmérsékletet különféle kesztyűk több pontján, kiderült, hogy várakozásunkra rácáfolva a hőmérséklet eloszlása követi a tenyéren kialakult eloszlást. Például a tenyér közepe és az ujjak közötti, viszonylag nagy különbség még bundás téli kesztyűn, sőt, tűzoltók által alkalmazott azbesztkesztyűn is kialakul, mégpedig néhány másodpercen belül.

A mi műkezünk hatására a kerék nem gyorsult fel még az emberi átlagnak megfelelő maximális sebességre sem. Emiatt elképzelhető, hogy bár a forgás kiváltásához hozzájárul a tenyér hőhatása, embereknél a hőhatáson kívül valami más is szerepet játszik. Ha így van, ez a bizonyos "más" lehet akár az ismeretlen bioenergia. Természetesen a mi kísérleteink alapján ezt nem zárhatjuk ki; általában, egy ismeretlen hatásmechanizmust nem lehet kizárni azzal, hogy egy ismert mechanizmus lehetőségét vagy akár valószínűségét belátjuk. Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a mi "műkezünk" elég távolról hasonlít az igazi emberi kezekre, tehát nem várhatjuk el tőle, hogy az eredeti jelenséget teljes részletességében reprodukálja. Annál is kevésbé, mivel a kereket sok ember kipróbálta már, nyilván bizonyos mértékig különböző kezekkel; egyetlen műkéz eleve nem lehet alkalmas arra, hogy mindnyájukéhoz egyaránt hasonló hatást hozzon létre. Még akkor sem, ha a hatás alapvető és minden emberre közös tulajdonságai a műkézzel is érvényesnek bizonyultak. Mi azt mutattuk meg, hogy inhomogén hőmérsékletű, behajlított lap pusztán a hőhatásával képes a kerék forgását kiváltani, hasonlóan változó sebességgel, mint ahogy az emberi tenyér.

5. Hogyan tovább?

Úgy gondoljuk, mindezek ismeretében az ember háromféle következtetésre juthat, és hogy melyikre jut, az a megismerésre vonatkozó alapállásától függ.

1. A "konzervatív" alapállás. Eszerint egy jelenségre ismeretlen okot csak akkor tételezünk fel, ha minden ismert ok egyértelműen ki van zárva. Erről az alapállásról az Egely-kerék forgásának okául nem fogadjuk el az ismeretlen bioenergiát, mivel kísérleteink a hőhipotézist nem cáfolták meg. A kerék forgásának nincs olyan tulajdonsága, amit minőségileg ne lehetne a hőmérséklet egyenetlen eloszlásával magyarázni; ebből a szempontból nem perdöntő, hogy a mennyiségi részletek nem tisztázottak, különösen mivel azokra a bioenergia-hipotézis sem ad konkrét magyarázatot.

2. A "forradalmár" alapállás. Eszerint egy jelenségre mindaddig ismeretlen okot tételezünk fel, amíg valamely ismert okkal a jelenség minden részletét pontosan meg nem magyarázzák. Erről az alapállásról az Egely-kerék forgásának oka továbbra is ismeretlen, mivel az általunk vizsgált hőhipotézis egyrészt nem adott részletes magyarázatot a forgás minden konkrét ingadozására, másrészt a hő alapján működő műkéz nem tudott akkora hatást előidézni, mint az emberek, amikor jó formában vannak. Mivel a mozgást kétségkívül az ember keze idézi elő, logikus valami olyan energiafajtát feltételeznünk, amely biológiai eredetű, ahogy Egely György tette is az ismeretlen "bioenergia" fogalmának bevezetésével.

3. A "nyitott" alapállás. Eszerint mindaddig nem döntünk, amíg van lehetőségünk pontosabb információ szerzésére a jelenség további vizsgálatával. Erről az alapállásról az Egely-kerék forgásának fizikai mechanizmusa tovább vizsgálandó. Mivel a hőhipotézis a jelenséget minőségileg kielégítően magyarázza, jó esély van rá, hogy a mennyiségi részletek magyarázatára is alkalmas lesz; ezért a kísérletezést érdemes ugyanebben az irányban folytatni, például az emberi kézhez részleteiben is hasonló, pontonként különböző mértékben melegíthető műkéz konstruálásával.

Talán nem kell magyaráznunk, hogy a parajfaló - parafagus mistitoxicus - mentalitásnak leginkább a harmadik változat felel meg. Mi pontosan azért kezdtünk el parajelenségekkel foglalkozni, mert nem voltunk megelégedve sem az új jelenségek létét a végletekig tagadó, sem mindenhova misztikus hatásokat képzelő gondolkodással. A klub megalakulása óta többször tapasztaltuk, hogy épp emiatt a "nyitott" stratégia miatt nagyon nehéz egy-egy témát kielégítően lezárnunk. Mindig kiderül, hogy az adott témában még jó pár kísérletet érdemes lenne csinálni. Természetesen a lehetőségeink korlátozottak, hiszen nem tudományos intézet vagyunk, csak egy amatőr klub. Ezért nem ígérhetjük, hogy egyszercsak előállunk egy tökéletes műkézzel, amely néhány kapcsolót állítgatva bárkinek a forgatását utánozni képes. Vagy épp ellenkezőleg, az emberi forgatásban találunk valami olyan sajátosságot, ami garantáltan nem magyarázható hőhatással.

Viszont ha valaki addig is szeretne többet megtudni az Egely-kerékről, ajánljuk, hogy végezzen saját kísérleteket. Mint a fentiekből bizonyára kiderült, a mieink is elég egyszerűek voltak, nem kellett hozzájuk semmi komplikált és drága berendezés. Sőt, még a kereskedelemben kapható Egely-kerék egy példánya sem, mert hasonlót lehet készíteni házilag; először mi is azzal kezdtük. Egyszerűen ki kell vágni egy körlapot kartonpapírból, és két szál cérnával felfüggeszteni egy hosszabb, legalább egyméteres cérnaszálra. Ez utóbbi lényegében torziós ingát képez, amely igen kis ellenállással képes elcsavarodni. Természetesen nem lesz hozzá világítódiódás kijelző a pillanatnyi fordulatszám mérésére, de annyit az ember szemmel is jól lát, hogy a kerék mikor mennyire forog. Aztán már csak ötletek kellenek és józan ész.

(A kísérleti munkában részt vett: Faragó Anita, Gombárszky Dénes, Gräff Zoltán, Király Levente, Pap Éva, Paulinyi Tamás, Puha Titusz, Rudó György, Takács Gyula, Vassy Zoltán.)