Pszi-hibázás

J. B. Rhine végzett egy csoportos prekogníció-kísérletet 1961-ben. A rádióban beszélt; felszólította a hallgatókat, hogy küldjenek be 10 számot 0 és 9 között, és ő majd postán visszaküldi nekik azt, amit ki kellett (ill. kellett volna) találniuk. Mindenkinek külön számot sorsoltak ki.

Összesen N=297060 tipp érkezett, ebből k=29292 volt találat. A véletlen találat valószínűsége p_o=1/10 volt, tehát a véletlen szerint várható találatszám Np_o=29706. A különbség k-Np_o=-414. Mivel a találatszám eloszlása binomiális, a szórás [Np_o(1-p_o)]=162, és a binomiális eloszlást normális eloszlással közelítve, a normált változó Z=-414/162=-2.53.

Ez szignifikáns 0,011 szinten, vagyis kevéssé valószínű, hogy a találatok száma véletlenül lett volna ilyen kevés.

Később más kísérletekben is kijött hasonló eredmény. A véletlen szerint várhatónál rosszabb eredményt pszi-hibázásnak (angolul "psi missing") nevezték el. Később összefüggést találtak a pszi-hibázás és néhány pszichológiai tényező között. Például akik nem hitték az ESP létezését, vagy azt, hogy az adott kísérletben ők maguk tudnak információt szerezni ESP révén, azok gyakran produkáltak pszi-hibázást (ezt sajátos parapszichológiai elnevezéssel "juh - kecske hatásnak" hívják; a "juhok" a hívők, a "kecskék" a kétkedők). Hasonló a helyzet azokkal, akiknek nem rokonszenves a kísérletvezető. Általában, ha zavarja valami a kísérleti személyt a kísérlet alatt, akkor jó esély van rá, hogy pszi-hibázás jöjjön ki.

A pszi-hibázás jelensége módszertanilag azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy csoportos kísérletben mindig lehetnek a csoportban pszi-hibázásra hajlamos állapotú személyek, akik lerontják mások esetleges pozitív eredményét. Lehetséges tehát, hogy amikor véletlenhez közeli eredmény jön ki, ez részben pszi-hibázásnak tulajdonítható. Az ilyen helyzetet arról lehet felismerni, hogy a találatszámok szórása igen nagy.

Lehet olyan statisztikai változót definiálni, amely erre a hatásra nem érzékeny, vagyis amelynek értékéhez pozitívan járul hozzá a véletlentől való pozitív és negatív eltérés egyaránt. Legyen a kísérleti menetek száma M, a próbák száma menetenként N, a véletlen találat valószínűsége p_o, és a találatok száma az i-edik menetben k_i. Ekkor a

h = S (k_i-Np_o)²/(Np_o(1-p_o))

(a menetekre kell összegezni 1-től M-ig) változó ESP jelenléte nélkül M szabadságfokú chi-négyzet eloszlást követ. (Ez a nullhipotézis.) Amennyiben a mért h értéke szignifikánsan meghaladja a nullhipotézis szerint várható értékét, ami éppen M, akkor a menetek találatszámának ingadozásáról feltételezhetjük, hogy nem véletlenül lett ilyen nagy.