Parapszichológia és tudomány viszonya az ezredfordulón

Vassy Zoltán

(Utószó Várkonyi Nándor "Varázstudomány" című könyvéhez, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1998 - 2000.)

A parapszichológia fogalmának átalakulása

"Az emberrel kapcsolatos okkult tüneményeket az egzakt kutatás ma általában a parapszichológia gyűjtőnév alatt foglalja össze, olykor különválasztja a parafizikaiakat. (Para = mellett, vagyis a szóösszetétel a rendes, normális pszichológia és fizika mellett, rajtuk kívül tapasztalható jelenségekre utal.)"

Ezt a definíciót Várkonyi Nándor az 1950-es években adta a parapszichológiáról, e kötet 91. oldalán, és valószínű, hogy definíciója megfelel az akkori közfelfogásnak. Azóta a helyzet változott: a "parapszichológia" szó ma távolról sem csupán az egzakt kutatás szakkifejezése, jelentésébe a legtöbb ember számára beletartozik minden okkult tevékenység a tenyérjóslástól a sátánidézésig. Sőt, még olyan újabb rejtélyek is (pl. kanálhajlítás, ufóélmény), amelyek tartalmilag alig kapcsolódnak az előbbiekhez, legfeljebb azzal, hogy velük közös tévéműsorokban szoktak szerepelni. Így eleve várható, hogy ma ehhez a területhez a tudomány, pontosabban a tudományosan gondolkodó emberek is némileg másképp viszonyulnak, mint ahogy Várkonyi Nándor több évtizede tapasztalhatta.

Akkor egy kívülálló tudós számára pusztán az volt a kérdés: tényleg egzakt kutatás-e a korabeli parapszichológia kizárólagos tárgyának - telepátia és közvetlen rokonjelenségei, az úgynevezett "érzékszerveken kívüli érzékelés" (ESP) - laboratóriumi vizsgálata. Nem lógtak bele a képbe a Fülöp-szigetek csodadoktorai, a lebegő jógik, a földönkívüliek vagy a hétvégi ezoterikus tanfolyamok. Léteztek már, csak nem számítottak parapszichológiának. Azt lényegében egyedül Joseph Banks Rhine és a tekintélyes Duke Egyetemen működő laboratóriuma reprezentálta; a "parapszichológia" szót Rhine könyvei, cikkei és előadásai tették széles körben ismertté. Kutatómunkája pedig a maga elvont statisztikai módszereivel beleillett volna bármelyik behaviorista pszichológiai intézet profiljába. Jellemző, hogy Rhine kísérleteit Várkonyi Nándor itt nem is említi, pedig bámulatosan széles látókörével biztos tudott róluk; csak az ő okkult világában nincs jelentőségük. No és ugyanígy jellemző a másik oldalról, hogy az AAAS, az amerikai tudományos társaságok szövetsége - nálunk leginkább Science című folyóiratáról ismert -, 1969-ben tagjai közé fogadta a tudományos parapszichológia szakmai egyesületét, a Parapsychological Associationt. A felvételről ajánlást készítő bizottság jelentése szerint: "A Parapsychological Association erősen vitatható létezésű jelenségekkel foglalkozik. Tagsága azonban nyitott a kritikusokkal és a jelenségek létét tagadókkal szemben, és kutatásaiban tudományos módszereket alkalmaz. Ezért tevékenysége tudományosnak ítélhető." Jegyezzük meg gyorsan, hogy a PA ma is létezik, ma is az AAAS tagja, és ma is ragaszkodik eredeti, gondosan körülhatárolt témaköréhez éppúgy, mint tudományos módszereihez; csakhogy ma nem elsősorban ő jut a tudósok eszébe, amikor parapszichológiáról hallanak.

A tudósok viszonya a tudományos parapszichológiához

A következő táblázat néhány felmérés eredményeit foglalja össze (1). 1938-ban és 1952-ben amerikai pszichológusokat, 1973-ban a New Scientist folyóirat olvasóit és 1979-ben amerikai természet- és társadalomtudósokat kérdeztek meg arról, hogy az érzékszerveken kívüli érzékelést szerintük jogos-e tudományosan kutatni. (A százalékértékek egészre kerekítettek; ahol a kettő összege jelentősen eltér száztól, ott volt egy "nincs vélemény" kategória is.)

	1938	1952	1973	1979
Igen	89	89	85	84
Nem	10	9	0	8

1. táblázat. Tudósok véleménye az ESP kutatásának jogosságáról.

Látszik, hogy a pozitív válaszok nagy többségben vannak. Nem ennyire egyértelmű, de hasonló a kép akkor, amikor az érzékszerveken kívüli érzékelés létezéséről van szó. Sőt, itt a pozitív válaszok aránya időben még növekedett is, bár a különbségek részben eredhetnek a megkérdezettek kutatási területének különbségeiből.

	1938	1952	1973	1979
Tény	1	3	25	16
Valószínű	7	14	42	49
Bizonytalan	40	34	12	11
Valószínűtlen	36	39	19	19
Lehetetlen	14	10	3	4

2. táblázat. Tudósok véleménye az ESP létezéséről.

A helyzet tehát a következő volt. Néhány, okkultnak tekintett jelenségnek létezett egy racionális módszerekkel dolgozó kutatási irányzata, amit művelői parapszichológiának neveztek. Tevékenységüket a többi tudós némi gyanakvással fogadta, de többségükben elismerték tudománynak. Ez a tudományos parapszichológia az okkultizmus széles szellemi áramlatához annyiban kapcsolódott, hogy vizsgált jelenségei ott is szerepeltek, bár másképp megközelítve. A parapszichológia kutatási eredményire az ezotérikusok néha hivatkoztak, miközben biztosak voltak afelől, hogy okkult jelenségek tudományos vizsgálata csak zsákutca lehet, mert a tudománynak az anyagi világra kidolgozott módszerei a szellem világában nem alkalmazhatók.

A tudományos parapszichológia és a tudomány viszonya lényegében ma is ugyanez. Magyarországon 1991-ben készült felmérés arról, hogy a tudományegyetemek és az akadémiai kutatóintézetek tudományos beosztásban lévő dolgozói elfogadják-e a telepátia és rokonjelenségeinek létezését (1). A válaszkategóriák ugyanazok voltak, mint a 2. táblázatban idézett külföldi vizsgálatokban. Az eredmény:

	Telepátia	Más ESP
Tény	11	4
Valószínű	44	37
Bizonytalan	23	30
Valószínűtlen	12	14
Lehetetlen	4	4
Nincs vélemény	6	11

3. táblázat. Magyar tudósok véleménye 1991-ben.

Az ESP tudományos kutatásáról ugyanezek a kutatók a következő módon foglaltak állást:

Fontos	40
Szükséges	30
Felesleges	7
Káros	1
Nincs vélemény	22

4. táblázat: Magyar tudósok véleménye 1991-ben.

A tudományos parapszichológiát ma Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban több egyetemen és főiskolán oktatják, illetve kutatják. Széles körben ismert parapszichológiai tanszék működik például az Edinburgh-i Egyetemen. Magyarországon az ELTE BTK Pszichológiai Intézete szervez féléves kurzusokat tudományos parapszichológiáról olyan időközönként, hogy minden évfolyamnak alkalma legyen ezzel a területtel megismerkednie. A pszichológia egyik legnépszerűbb összefoglaló tankönyvében (2), amely hazánkban egyetemi felvételi tananyag, van egy rövid összefoglaló fejezet a tudományos parapszichológia módszereiről és eredményeiről. Mindezzel együtt távolról sem állíthatjuk, hogy az ESP kutatása a tudományban ugyanannyira elfogadott, mint mondjuk a szokásos, érzékszervi érzékelésé; helyzete a kutatás volumenét és a ráfordított pénzt tekintve változatlanul marginális, az állami forrásokból például még a gazdag országokban is alig vagy egyáltalán nem részesedik. Egyértelműen hamis azonban az a gyakori nézet, hogy vele szemben "a tudomány" elvi alapon, dogmatikusan elutasító. Természetesen ez is előfordul egyes tudósok részéről - az egyéni vélemény szerencsére szabad és változatos -, de a tudomány alapvető működési elvei kizárják, hogy látóköréből bármilyen jelenséget vagy jelenségcsoportot eleve, konkrét vizsgálatok nélkül kirekesszen. A tudományban az értékítéletet nem a tárgy, hanem a módszer szabja meg. Nem az számít, hogy a kutató mit kutat, hanem az, hogy hogyan. Ezen az alapon pedig, mint a fent vázolt helyzetkép remélhetőleg érzékelteti, néhány parajelenségnek létezik olyan módszerű kutatása, amelyet a tudósok többsége fontosnak vagy legalábbis szükségesnek ismer el.

A tudósok viszonya az okkult parapszichológiához

Mindez azonban kizárólag a tudományos parapszichológiára vonatkozik, arra, amit ma jószerével már nem is neveznek parapszichológiának. Egész más a tudósok tipikus véleménye arról a parapszichológiáról, amiről - hogy visszatérjünk eredeti tárgyunkhoz - Várkonyi Nándor Varázstudományának "Parapszichológia" fejezete szól. Ez az okkult parapszichológia mind módszereiben, mind általános szemléletmódjában erősen különbözik a tudománytól. Sőt, nemcsak különbözik, hanem ellentétben áll vele. Efelől szerzőnk sem hagy kétséget mindjárt a könyv elején: "Az okkult szó tehát nem valami csodásat, valószerűtlent, eleve magyarázhatatlant jelent, hanem egyszerűen rejtettet, ismeretlent, magyarázatlant - nem természetelleneset, hanem tudományelleneset." (I. kötet, 18. o.) Nem meglepő tehát, hogy az okkultizmus és a tudomány kölcsönösen elutasítja egymást.

A tudósok részéről az elutasításnak van egy "keményebb" és egy "lágyabb" változata. Az előbbi az okkult jelenségekkel való foglalkozást kerek-perec badarságnak, tudatos szemfényvesztésnek vagy illúziókergetésnek tartja, magukat a jelenségeket pedig pusztán a képzelet szüleményeinek. A lágyabb változat szerint ilyen jelenségek ugyan létezhetnek - "a világ kimeríthetetlenül bonyolult, semmit sem zárhatunk ki" -, de mivel a tudomány módszereivel lényegük szerint megragadhatatlanok, eleve kilátástalan volna tudományosan foglalkozni velük. Ez utóbbi álláspont az okkult világot ugyanúgy kezeli, mint a vallások természetfölötti világát; valószínű, hogy a világ tudósainak többsége hisz például valamilyen Teremtőben vagy egyéb, a világot spirituálisan irányító lényben, de konkrét kutatómunkája nem erre a hitre épül, hanem szakterületének aktuálisan elfogadott, száz százalékig evilági tényeire és összefüggéseire.

Nem lenne most értelme részletezni az okkult szemléletet és gondolati módszereket, mert ezekkel az Olvasó már úgyis megismerkedett a Varázstudomány eddigi fejezeteiben. Kiérlelt, intelligens stílusával Várkonyi Nándor igen tisztán és érthetően állítja elénk őket, a könyv széles kultúrtörténeti anyagába feltűnés nélkül beépítve. Célszerűnek látszik viszont, hogy az ellentét másik pólusát, a tudományt, kissé bővebben szemügyre vegyük. Mégpedig nyilván abból a szempontból, ami segíthet megérteni: miért nem egyeztethető össze az okkultizmussal.

A tudománynak, mint az ember egyik megismerő tevékenységének, számos jellemző tulajdonsága van; a fenti szempontból kettő látszik a legfontosabbnak.

Egyik az objektív tényekhez való lehorgonyzottság. Bármilyen elvont összefüggéseket tartalmaz egy tudományos elmélet, és fogalmai bármilyen távoliak a nyers tényektől, egyértelmű logikai következtetések láncolatán át valahol érintkezniük kell olyan adatokkal, amelyeket bárki ellenőrizhet, ha a megfelelő mérési vagy megfigyelési eljárásokat követi. Itt máris látszik egy alapvető eltérés az okkultizmustól: az okkult igazságot mindenekelőtt a szubjektív élmény igazolja, az a belső, érzelemmel telített felismerés, hogy egy átélt tapasztalat kifejezi a külvilág egy általánosabb tulajdonságát is. Ami bent van, ugyanaz, mint ami kint van. Nem feladatunk itt megvizsgálni ennek az elvnek a helyességét vagy helytelenségét, elég annyi, hogy a tudomány a szubjektív meggyőződést - bármennyire vonzó érzelmileg, vagy bármennyire segít az életben -, mindaddig nem tekinti igaznak, amíg objektív tények nem támasztják alá. Lehetne természetesen sokat morfondírozni azon, hogy pontosan mit tekinthetünk objektív ténynek, hogy vannak-e ilyenek egyáltalán (ami nyilván a definíciótól is függ), hogy az objektivitás mennyiben különbözik a közös szubjektivitástól, és így tovább. De a tudomány gyakorlata alapján enélkül is nyilvánvaló, hogy az objektivitás igényében, bárhogy értsük ezt, van egy markáns fokozati különbség tudomány és okkultizmus, sőt, általában a tudomány és minden más megismerési mód között. Ezért amikor egy-egy okkult területet tudósok vizsgálnak meg a saját módszereikkel, tipikusan még akkor sem találnak többet egy illuzórikus mesevilágnál, ha az illető terület logikailag magas szinten rendszerezett, mint pl. az asztrológia (3).

A tudomány másik fontos definiáló sajátossága a rendszerszerűség. Minden állításnak egyértelmű logikai műveletek révén kapcsolódnia kell a többi állításhoz, mégpedig úgy, hogy a belőlük kialakuló rendszer mentes legyen a belső ellentmondásoktól. Így lehet garantálni, hogy az elméleti úton kapott új állítások igazak legyenek, amennyiben a régiek is mind igazak voltak. Világos, hogy ez a módszer csak akkor szolgáltat megbízható ismeretanyagot, ha betartjuk az előbbi követelményt is, a tényekhez való lehorgonyzottságot; káprázatos belső logikájú gondolati építményeket lehet emelni légből kapott feltevésekre, ám ekkor fennáll a veszély, hogy az eredmény a gyakorlatban semmire nem lesz használható. Másrészt, ha egy elméletet logikátlanul gyúrunk össze bármennyire igaz tényekből, a kapott következtetések esetlegesek és részben valószínűleg hibásak lesznek. A tudomány ebben szintén sokkal szigorúbb az okkultizmusnál, és megint csak a többi megismerési módnál is. Például ezt a könyvet szinte akárhol ütjük fel, hamarosan találunk olyan gondolatmenetet, amelyben éles szemű természeti megfigyelések keverednek a racionális logika szerint igencsak naiv, felületi analógián nyugvó következtetésekkel. Csak egy példa Paracelsustól: "A Föld egész golyója nem egyéb, mint egy kivetett és összehullott, elkevert, töredezett, szétmorzsolt és újra égetett és részben egybeolvadt kövület egy koloncban, mely a Firmamentum körének közepette a nyugalom állapotába jutott. A Földnek ebben az elkeveredett, töredezett tömegében elkeverve és szétmorzsoltan hevernek a fémek; ha tisztán akarjuk megkapni őket, vissza kell juttatni eredeti csillagi, 'astrális' állapotukba, a masszából kivonni tiszta lényegüket, az 'astrát'… Ily módon kell értenetek és tudnotok, hogy minden fémnek megvan a maga különös astrája, ahogyan ezek még a Primum Ensben (ősállapotukban) léteznek: így az aranyé as Astra Solis, az ezüsté az Astra Lunae, a rézé az Astra Veneris, a vasé az Astra Martis, a cinné az Astra Jovis, az ólomé az Astra Saturnii, a higanyé az Astra Mercurii." (I. kötet, 458 - 459. o.) Az egzakt, hézagmentes logika oly mértékben idegen az okkult gondolkodótól, hogy mulatságos félreértésekre jut, amikor a tudomány egyik-másik állítását idézi. Például Várkonyi Nándor értelmezésében (I. kötet, 42. o.) Einstein híres E = mc² képlete "azt mondja ki, hogy a matéria immateriális, hogy tömeg nem létezik". Ha ez igaz volna, akkor a tömeg és az energia E = mc² szerinti egyenértékűségéből az is következne, hogy energia sem létezik; akkor pedig a képlet két nemlétező dolog között állapítana meg kapcsolatot, és értelmét vesztené az egész. (Persze lehet, hogy Várkonyi szerint így is van, de Einstein szerint biztos nem.)

A tudományos és az okkult parapszichológia viszonya egymáshoz

Képzeljünk el egy családban két testvért, egy fiút és egy lányt, ahol felnőve a fiúból ismert konzervatív politikus lesz, a lányból pedig még ismertebb sztriptiztáncosnő. Saját köreikben mindkettőt néha froclizzák a másikkal, és ők maguk is gyakran rosszallják egymás viselkedését, ám azért a szívük tája csak-csak átmelegszik, mikor közös gyerekkori játékaikra visszagondolnak. Tartják a kapcsolatot feltűnés nélkül magánemberként, sőt az is előfordul, hogy segítenek egymásnak valamiben, ami egyiküket sem kompromittálja.

Ma a tudományos parapszichológiának szinte minden laboratóriuma legalább részben olyan pénzből működik, amit lelkes spiritiszta hívők adományoztak neki. Az ezoterikus klubokban rendszeresen előadást tartanak parajelenségekkel foglalkozó "igazi" kutatók is. Néhány tudományos szemléletű, paratémájú könyv - magyarul pl. (4) és (5) - közel olyan népszerű, mint az ezoterikus kiadók sikerkönyvei. Kísérleti személyeiket a tudományos parakutatók nem ritkán ezoterikus társaságokban toborozzák. Ugyanakkor a parapszichológia szakfolyóirataiban megjelennek leleplező cikkek parafenoménként tündöklő bűvészekről, és ezeket a folyóiratokat átböngészhetjük elölről-hátulról anélkül, hogy találkoznánk bennük mondjuk az "asztráltest", az "ód", vagy akár magával az "okkult" szóval, hacsak nem ironikus idézetként. A másik oldalon pedig, Várkonyi Nándorról elhihetjük, hogy a tudományos parakutatást jellemezve sokak véleményét kifejezi a következő ítélettel: "A felhordott roppant anyag és lebonyolított munkatömeg semmi újat, meglepőt nem produkált (termelt) annak számára, aki e problémák életét felbukkanásuktól kezdve igyekszik nyomon követni. A fedőszavak változnak (néha még azok sem), de a tényekre, amiket fednek, nem derül újabb világosság." (II. kötet 91. o.)

Egy tényt mindenesetre világosan kell látnunk. Pontosabban kettőt, ami egy tény két oldala. Tárgyilagosan nézve sem a tudományos parapszichológia kutatási eredményei nem igazolnak semmit az okkult parapszichológia hitvilágából, sem az okkult parapszichológia érzelmi értékei nem igazolnak semmit a tudományos parapszichológia módszertanából. Lehet mindkettő igaz a maga közegében, lehet ugyanott mindkettő hamis, vagy az egyik igaz és a másik hamis egymástól függetlenül. Amit a tudományos parapszichológia mindeddig ki tudott mutatni, az néhány igen gyenge, magyarázatlan kölcsönhatás emberek és a környezetük között; ezek olyan gyenge hatások, hogy a mindennapi életben alig lehet szerepük, arra pedig végképp nem alkalmasak, hogy érdemben hozzájáruljanak egy általános világmagyarázó elv felismeréséhez. Amit pedig híveinek az okkult parapszichológia nyújt, egyfajta érzelmi biztonságot a világ spirituális egységének és rendezettségének reményével, az a tudománynak egyszerűen műfaji okból nem mond semmit, pontosan úgy, ahogy a vallások vagy a művészetek sem.

Irodalomjegyzék

(1) Vassy Z.: Véleményfelmérés magyar tudósok körében a telepátiáról és rokonjelenségeiről. Pszichológia, 11, 57 - 75, 1991.

(2) Atkinson, R.L.; Atkinson, R.C.; Smith, E.E.; Bem, D.J; Nolen-Hoksema, S.: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.

(3) Szilágyi A.: Az asztrológia tudományos vizsgálatai. Magyar Elektronikus Könyvtár, www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik

(4) Eysenck, H.; Sargent, C.: Mégis van magyarázat. Magyar Könyvklub, Budapest, 1995.

(5) Ryzl,M.: Telepátia és tisztánlátás. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1992.