A túzok meg az ufók

Kapcsolat a környezeti tudatosság és a paranormál hit között

Vassy Zoltán

(Élet és Tudomány, 2001/7., február 16., kissé átszerkesztett változat.)

Az AION Alapítvány szervezésében évek óta foglalkozunk a paranormál hit vizsgálatával. Olyan témák tartoznak ide, mint például a jövő megérzése, radiesztéziai sugárzások, telepátia, betegségek diagnózisa vagy gyógyítása távolból, fémhajlítás fizikai erő nélkül, és így tovább. Felméréseinkben erős kapcsolatot tapasztalunk néhány parajelenség között abban az értelemben, hogy aki az egyiküket valóságosnak tartja, az általában annak tartja a többit is, és viszont: a kétkedők nagy eséllyel az összesben kételkednek. Ez az összefüggő csoport a New Age eszmekörének népszerű spirituális témáit tartalmazza (telepátia, előérzetek, gyógyítás kézrátétellel, reinkarnáció, szellemi tárgymozgatás, fémhajlítás), és elkülönül egyrészt a tradicionális okkultizmustól (pl. asztrológia, kísértetek), másrészt a rejtélyes, de nem szellemi természetű jelenségektől (pl. ufók, yeti). Ez utóbbiak hívőtábora némileg eltérő, bár nagy átfedés van köztük; összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy létezik a "parahívő" ember, aki hajlamos a tömegkommunikációban propagált legtöbb parajelenséget elfogadni.

Szinte kezdettől - azaz a rendszerváltozás óta - érezhetők voltak annak jelei, hogy a parahívők a Föld ökológiai helyzetére is érzékenyebbek a szokásosnál. Népszerű folyóirataikban a léleklátás, a mandalák és a horoszkópok stb. mellett szinte mindig szerepel olyan téma is, mint a városi zaj, az agyonvegyszerezett ételek vagy a génmanipuláció veszélyei. A "zöld" oldalról egy példa: a biotermelők lapjában időnként felhívják az olvasó figyelmét, hogy a kerti munkákat célszerű egyeztetni az asztrológiai naptárral, és a vetőmag jobban csírázik, ha előzőleg Pi vízben áztatják.

1999 és 2000 folyamán felmérést végeztünk annak kiderítésére, hogy létezik-e tényleg, azaz statisztikusan kimutathatóan, ilyen "para - zöld" rokonszenv. Összesen 157 személyt kérdeztünk meg. Közülük 68 nem tartozott semmilyen speciális csoportba a vizsgált két téma szerint, 36 egy ezoterikus szabadegyetem hallgatója volt, 26 a Tényeket Tisztelők Társasága (ismertebb nevén Kétkedők Klubja) székesfehérvári találkozójának résztvevője, 27 pedig valamelyik környezetvédelmi szervezet tagja. Szerettünk volna egy kifejezetten anti-környezetvédő csoportot is megvizsgálni, ilyet azonban nem találtunk; egyes zöld aktivisták ugyan ajánlottak jelölteket rá, de nekünk természetesen csak olyanok feleltek volna meg, akik önmagukat tartják antizöldnek.

A felmérés kérdőíve 35 állítást tartalmazott, ezeket kellett értékelni "nem igaz", "valószínűleg nem igaz", "nem tudom", "valószínűleg igaz" és "igaz" válaszok egyikével. Nyolc állítás vonatkozott parajelenségekre és nyolc a környezeti tudatosságra, mindegyikből négy állító és négy tagadó fogalmazásban. A többi - az élet különböző területeiről - mindössze azt a célt szolgálta, hogy a válaszoló ne vegye észre, miről szól a felmérés, és így az állításokat külön-külön értékelje, ne egy általános beállítódás alapján.

A népszerű paratémák közül a kérdőíven a következők szerepeltek: ufók, földsugárzások, asztrológusok jóslatai, lélekvándorlás, kézrátételes gyógyítás, jövőbelátás, szellemi tárgymozgatás és fémhajlító parafenomének. Példa egy állítóan fogalmazott állításra: "Látogatnak bennünket idegen, földön kívüli civilizációk." Egy tagadóan fogalmazottra: "A nagy tudású asztrológusok sem tudják megjósolni a jövőt."

A környezeti tudatosság témáinak kiválasztásában felhasználtuk környezetvédelemben tevékenykedő, illetve részben azzal foglalkozó szakemberek tanácsait. Az állítások egy részével inkább a válaszoló a tárgyi ismereteit kívántuk felmérni (pl. "A túzok védelme a magyar természetvédelem kiemelkedő feladata"), másik részével inkább az érzelmeit (pl. tagadó fogalmazásban: "Nem érdemes a szokásos árnál többet fizetni a biozöldségekért").

Minden válasz 0 és 4 közötti pontot ért: "nem igaz" = 0, "igaz" = 4, stb., a tagadó állítások fordítva. Személyenként átlagolva a nyolc para- és a nyolc zöld-pontszámot, minden személyt elhelyezhettünk a para- és a zöld-skálán.

Az eredmény az 1. ábrán látható. A pontok egy-egy személyt jelentenek; azért nem 157 pont van, mert néhányuk egybeesik.

A tendencia már első rátekintésre világos: az egyik skála nagy pontszámai a másik skálán is inkább nagy pontszámmal járnak együtt, a kis pontszámok pedig a másikon is inkább kis pontszámmal. Ez azt jelenti, hogy az. erősen parahívőknek a környezeti tudatossága is az átlagosnál nagyobb, és viszont. A statisztikai elemzés szerint kevesebb, mint egy-tízezred (0,01 százalék) annak valószínűsége, hogy csak a mi mintánkban van így; szinte biztos, hogy minden hasonló mintából ugyanerre a következtetésre jutnánk. (A korrelációs együttható értéke r=0,40.)

A kapott összefüggés eredhet vagy a speciális csoportok közti különbségből, vagy a csoportokon belül is érvényes tendenciából, vagy mindkettőből. Kissé részletesebb elemzés azt mutatja, hogy a harmadik eset áll fenn: a parahit és a környezeti tudatosság egyrészt összefügg minden csoportban az odatartozó személyek között, másrészt a csoportok is markánsan különböznek egymástól.

Ha például megszerkesztjük az előbbi diagramot azokra a személyekre, akik egyik speciális csoportba sem tartoznak, a következőt kapjuk:

Itt is megfigyelhető a tendencia, bár az előzőnél enyhébben, hogy nagyobb para-pontszámhoz nagyobb zöld-pontszám tartozik. Ezt a statisztikai próba is igazolja: a korrelációs együttható értéke r=0,29. Hasonló a helyzet a speciális csoportokon belül, legmarkánsabban a szkeptikusoknál (r=0,48), szintén jól kimutathatóan az ezotérikusoknál (r=0,38), leggyengébben a zöld aktivistáknál (r=0,17). Annyi tehát biztos, hogy a teljes mintában kapott para - zöld összefüggés széles körben érvényes, átlagemberekre és a két terület szerint speciális csoportok tagjaira egyaránt.

Most tekintsük meg a csoportok átlagos pontszámait, ahogy a következő ábrán láthatók. Természetesen az átlagos pontszámoknak is van bizonyos statisztikai hibájuk; ekkora mintákban két csoport között a különbséget akkor fogadhatjuk el objektívnek, ha a 0,3 értéket meghaladja.

A csoportok jellegéből eleve várható, hogy az ezotérikusok parahívőbbnek, a szkeptikusok para-kétkedőbbnek és a zöld aktivisták környezetileg tudatosabbnak bizonyulnak az átlagosnál. Ez így is van. Az ezotérikusok és a szkeptikusok között azonban a zöld-pontszámokban is számottevő a különbség: 2,73, ill. 2,22. Az átlagok eltérésére vonatkozó statisztikai próba szerint legfeljebb 0,001, azaz egytized százalék annak valószínűsége, hogy az ezotérikusok csupán a mi mintánkban "zöldebbek" a szkeptikusoknál; majdnem biztos, hogy eredményünk valódi, általánosan érvényes különbséget jelez. Az ezotérikusok a maguk részéről zöldebbek mindenki másnál is az aktivistákon kívül, a szkeptikusok viszont ebben alig térnek el az átlagtól. A parahit és a környezeti tudatosság közötti kapcsolat tehát valószínűleg egyedül abból ered, hogy bizonyos emberek számára mindkettő mint pozitív érték szerepel; a para-kétkedők részéről nem szükséges külön zöld-antipátiát feltételeznünk.

Figyelemre méltó tény továbbá, hogy a zöld aktivisták csoportjának para-pontszáma a statisztikai hibán belül azonos a speciális csoportba nem tartozók átlagával. A para - zöld rokonszenv tehát nem az aktív környezet- és természetvédőkre érvényes; ez utóbbiak nagyjából ugyanannyira hisznek a parajelenségekben, mint bárki más, és hogy miben mennyire hisznek, az valószínűleg kevéssé függ a zöldmozgalmi tevékenységüktől vagy az ott szerzett tapasztalataiktól. Természetesen igen kevés olyan ember van, aki környezet- és természetvédelemmel napi munkaként foglalkozik, úgyhogy a fenti tény önmagában lényegtelen. Rávilágít azonban arra, hogy a környezeti tudatosság valószínűleg nem játszik közvetlen szerepet a parahit kialakulásában.

Mint ahogy valószínűtlen a fordított közvetlen hatás is: nem arról van szó, hogy maga a parahit hívja fel a figyelmet a Föld és rajta önmagunk veszélyeztetett állapotára, hanem arról, hogy mindkettő egy közös, mélyebb eszmerendszerhez kapcsolódik hozzá. Ami nyilvánvalóan közös a környezet féltésében és a New Age ideológiájában, az a modern technikával szembeni ellenszenv. Egyre erősödik a gyanú: az emberiség túl nagy árat fizet azért, hogy életünk a technika révén hosszabbá és kényelmesebbé vált. A New Age hívei bűnösnek tartják a technikát szellemileg megalapozó természettudományos világképet is, hiányolva belőle azt a spirituális tartalmat, amely egy átfogó értékrendet megalapozhatna, hasonlóan, mint ahogy a középkori Európában tette ezt a kereszténység, vagy teszik ma is a távol-keleti vallások. A tudományos világképpel együtt pedig érthetően gyanúba keveredik maga a racionális gondolkodás, hiszen kétségtelen, hogy annak uralkodóvá válása párhuzamos folyamat volt a tudomány újkori fejlődésével. Akit pedig a ráció nem elégít ki, az jó eséllyel fordul a rendelkezésre álló másik gondolkodási alapstratégia, az ezotérikus gondolkodás felé; ennek döntő sémáját az okság helyett az analógia képezi, amely logikailag kevésbé szigorú, és ezért sokkal alkalmasabb részleteikben kidolgozatlan és ellenőrizetlen kapcsolatok elképzelésére a világ tetszőleges, egymástól akár igen távol eső jelenségei között. (A New Age egyik sokat idézett jelmondata Hermész Triszmegisztosz nyomán: "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.") És ezzel máris megérkeztünk a parajelenségekhez: az ezotérikus gondolkodó számára az volna a csoda, ha például nem létesülhetne kapcsolat emberi elmék között anyagi kölcsönhatás nélkül, ha a kellő lelkierővel nem lehetne egy betegséget elmulasztani - méghozzá nemcsak a sajátunkat, hanem másét is -, vagy ha az idő a szellemi világban ugyanúgy fafejűen egyirányú volna, mint az anyagiban. Aki a világ spirituális egységébe már kellőképp beleélte magát, annak mindez éppúgy magától értetődik, mint a világ materiális egységét hivők számára az ellenkezője. Természetesen nem biztos, hogy a technikai civilizációval szembeni fenntartások parahithez vezetnek; a mi felmérésünkben is van ellenpélda, az aktív környezetvédők. A másik irányból indulva azonban, a New Age világképének irányából, a spirituális alapú fenntartások természetszerűleg megkönnyítik annak felismerését, hogy a technikai civilizáció eredményei még anyagi szempontból is megkérdőjelezhetők, ha a hosszú távú hatásokat figyelembe vesszük. Így válik nemcsak lehetővé, hanem igazából elkerülhetetlenné, hogy a parahívők körében az átlagot meghaladó környezeti tudatosság fejlődjön ki.