(Figyelem: az itt található további hivatkozások néhány szakcikk adatait tartalmazzák, magyarázat nélkül; így inkább csak a téma iránt behatóbban érdeklődő tudományos kutatóknak szólnak, az összefoglaló tartalma nélkülük is megérthető.)

Életkor: Stabil polgári társadalmakban a kor növekedésével a legtöbb parajelenségben való hit mértéke enyhén csökken. (Keresztmetszeti felmérések.)
Nem: A lelki jelenségekben (pl. telepátia, jövőbelátás, reinkarnáció, kísértetek, asztrológia) a nők, a fizikaiakban (UFÓk, rejtélyes élőlények) a férfiak hisznek jobban.
Etnikum: Ellentmondó eredmények (főleg az amerikai feketéket vizsgálták), nyilván erős összefüggésben regionális, gazdasági és társadalmi tényezőkkel.
Gazdasági helyzet: Szintén nem találtak statisztikailag szignifikáns tendenciát.

(Összefoglalva: Az eredmények nem támasztják alá a "társadalmi marginalitás" hipotézisét, amely szerint a parahit elsősorban a társadalmi átlagtól negatív irányban eltérő, rosszabb helyzetű csoportokban elterjedt.)

Általános világkép:
A tradicionális vallásossággal enyhe pozitív összefüggés van, nincs különbség a nagyobb amerikai felekezetek között.
Dualista világnézetűek inkább hisznek a parajelenségekben, mint a materialisták; általában elfogadják a halál utáni élet létezését.
A parahívők világképe inkább szubjektív, mint objektív.
A parahívők a világot kiszámíthatatlanabbnak, inkább problémákkal telinek és igazságtalanabbnak tartják, mint a nem hívők.
A parahívők szerint a velük történő eseményeket kevésbé önmaguk (saját viselkedésük, döntéseik), inkább külső tényezők (hatalom, szerencse) befolyásolják, vagyis alapvetően külső irányítást tételeznek fel. A nem hívők erősebben hajlanak a belső irányítás feltételezésére. Ezt nemrég megerősítette Tóth Tamás egy hazai felmérése is; ez azért különösen figyelemre méltó, mert fizikai dolgozók körében végezte, ami ritkaság a pszichológiában.

(Összefoglalva: Olyan ember lesz aránylag nagy valószínűséggel parahívő, aki szeretne irányíthatóbb és spirituálisan értelmesebb világban élni, mint amilyet maga körül tapasztal.)

Gondolkodási jellemzők.
Iskolázottság szintje: Nincs egyértelmű tendencia.
Logikai képesség: A babonássággal negatív összefüggést találtak (azzal sem mindig), de a többi parahittel nem.
Kritikus gondolkodást mérő teszt eredményei a parahitekkel általában gyenge negatív korrelációt mutattak, egyértelműen negatívot csak a szellemekben való hittel.
Kreativitási teszt és az érzékszerveken kívüli érzékelés, ill. a pszichokinézis elfogadásának összefüggése pozitív volt. Ugyancsak pozitív összefüggés mutatkozott bizonyos parahitek és az ingerkeresési hajlam, valamint a fantáziálásra való hajlam között.

(Összefoglalva: A "kognitív deficit hipotézise", amely szerint a parahívők butábbak az átlagnál, csak egy-egy parahitre mutatkozott érvényesnek, közel sem általánosítható.)

Személyiségjellemzők.
Érzelmek intenzitása. A parahívők hajlamosak mind a pozitív, mind a negatív érzelmeket erősebben átélni másoknál.
Szociális érzékenység: Kis mértékben kisebb az átlagnál. A parahívőket inkább érdekli saját szubjektív világuk, mint a társadalom.
Önbecsülés és önbizalom szempontjából nincs eltérés az átlagtól; létezik a parahívőknek egy kis, jól megkülönböztethető csoportja, akik önmaguknak igen nagy (spirituális alapú, de gyakorlati) hatalmat tulajdonítanak.
Neurotikussági hajlam és asztrológia-hit között egy vizsgálatban pozitív összefüggés jött ki, míg neurotikussági hajlam és ESP-hit között nem.
Több parahit-típus pozitívan függött össze a személy általános tendenciájával arra, hogy a véleményéhez ragaszkodjon az ellentmondó tapasztalatok ellenére ("dogmatizmus").
A parahívők a halál tudatát általában zavaróbbnak érzik a nem hívőknél.
A parahívők az átlagnál magasabb pontszámot értek el (több vizsgálatban is) a Mágikus Ideáció Skálán, amely arra való hajlamot mér, hogy az ember oksági összefüggést lásson ott, ahol nincs.
Az események és különösen az emberi kapcsolatok irányításának igénye nagyobb a parahívőknél, mint a nem-hívőknél. Sőt, egy (számítógépes játékhoz hasonló) kísérletben, ahol a résztvevők valójában nem tudtak az eseményekre hatást gyakorolni, a parahívők nagyobb hatást tulajdonítottak maguknak, mint a nem hívők ("illuzórikus irányítás").
A fantáziálási hajlam és az irányítás igénye valószínűleg összefügg gyerekkori élményekkel, így azok a parahitekre is hatással lehetnek. Gyerekkori traumákat átélő emberek pl. erősebben hisznek a parajelenségekben az átlagnál.

(Mindezek az összefüggések csak gyenge tendenciát jelentenek. A parahit nem vezethető vissza egyetlen döntő pszichológiai tényezőre sem, minden bizonnyal több meghatározója van.)