Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, könnyen elsajátíthatja. Az elsö órán a tanár rögtön az elején elkezdi magyarázni: - Der, des, dem, den, die... És utána... csak így tovább. Pofonegyszerű!
Hogy tisztán lássuk, vegyünk egy egyszerű példát. Elöször is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják és bezárják öket olyan ketrecekbe (Kotter), amit egy ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék öket az idöjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával fedett ketrecben.
Egy szép napon a hottentották elfogtak egy gyilkost (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki ráadásul hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottelmutter, a gyilkosa pedig a Hottentottenstottertrottelmutterattentäter.
El is fogta öt a rendörség, és becsukták egy kenguru-ketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött. Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant is a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje fönökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a fönök
- A Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártunk?
- Hát -válaszolja kicsit nehézkesen-, a
Hottentotterstottertrottelmutterattentäter-t.
- Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy
elfogtad a
Hottentotterstottertrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
A német nyelv igazán egyszerű...