Hivatal
- Jó
napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
- Hogyne.
Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi
igazolványt, jogosítványt, születési
anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy
15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál
nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és
szopornyica elleni oltási bizonyítványt,
valamint a különleges okiratkér rlapot kitöltve
két példányban. Ez utóbit úgy
szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a
Svongana utca hét alatt...
- Tessék.
- ...Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és
magyarul.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni
az ujjlenyomatát?
- Dehogyis.
Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön
bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség
volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre,
melyek nyomon követik az ön egyedfejldését
csecsemkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet
parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- ...Vegyeset.
És, persze, háromdimenzióst.
- É'voilá!
- Most
megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsem volt,
még nem is létezett háromdimenziós
fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás,
hogy még most sincs.
- De
én számítottam rá, hogy kérni
fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két
szoptatás közt az újszülött osztályon
egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ
egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez
nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír,
ami nincs magánál?
- ...Hát...Az
eredeti családi bárói oklevelünk elvitték
a tatárok még 1242 végén. Rögtön
be is adtuk a pótlási kérelmet, de még
nem értesítettek. Nagy baj?
- Jajjj,
de sajnálom. Hát pont ez a papír
nélkülözhetetlen lenne.
- Csak
vicceltem. Itt van.
- A
francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek,
mindent elad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét
éve készülök erre a pillanatra. Bejövök...
Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit
kér. Gyztem. Kérem azt az olvasójegy igényl
rlapot.
- ...Dehát...izé...elfogyott...
- Na
ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a
bal kisujjától három centire, a tetején
egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem
akarja ideadni?
- Fogadtam
a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki
nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is
az illet. Még három nap van hátra. Van magának
szíve?
- Hogyne.
Még papírom is van róla. Adjam?
- Á,
nem kell. Itt az olvasójegy igényl lapja. Gratulálok.
- Hurrá,
és most mi a teend?
- Ha
kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám,
aki megesküdött a gyermekei életére, hogy
még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni
olvasójegyet, majd tájékoztatja.