Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja,
a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat
produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos
vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára.
Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy
elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a
legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy
busz tetején csináltam!
- Uristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendojét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is
sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között.
Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték
egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint
három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz
volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve
kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a
felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol
előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám
az állványomat.
- Allványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani.
Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?