Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta
programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba.
Bárcsak összejönnénk!
Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó
szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat
egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos,
akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé
suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az
inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos
filccel a hasamra írta click here. Remélem, hogy nem valami disznóság.
Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes
végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor
levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb
pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort.
Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem
idegesít.
Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó.
Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt,
hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült,
hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt
egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az
emiljeit. A nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt
az életének a legmámorosabb éjszakája. Ugyanis végre sikerült interneten
keresztül végre bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.
Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap
megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában.
Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam.
Nagyon izgalmasak a mézeshetek.
November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.
November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és
fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő
elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott
és még meg is simogatott:
- Na jól van - mondta- megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje
című honlapot!
December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott
gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta:
- Kérhetek tőled valami szokatlant?
Boldogan bólintottam. Négy és fél órán keresztül tekertem neki a
dinamót.
December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg
rendületlenül felel neki:
- Igen, szívem!
Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás
plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve.
Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett
billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Kontrol,
tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel
törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a
Wincseszter. Ez vért kíván.
Január 5.
Éva barátnőm - a férje szintén kompjuter idióta - kioktatott. Rettenetes
gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert,
csendben bekapcsolom Gyula számítógépét és gondosan begépelem:
'format C:'. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.
Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az
ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.
2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. ő nem programozó.
Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a víziló
korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s
már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula
pedig mondja neki: - Igen, szívem.