Helmut Schmidt alapkísérletei véletlengenerátorral.

Választásos kísérleteket végzett először prekogníció, majd clairvoyance, végül pszichokinézis témakörében. 1969-ben épített, első generátora hardveres típusú volt, amelyben négy lehetőség közül lehetett választani; ezeket négy lámpa jelezte egy doboz fedőlapján. (Személyi számítógépek akkor még nem voltak.)

Prekogníció-kísérlet (Journal of Parapsychology, 33, 99-108.)

Három kísérleti személlyel dolgozott, akiket előzetes tesztekkel közel száz önként jelentkező közül választott ki. Az első sorozatban a próbák számát 55000 és 70000 közöttinek határozta meg, a statisztikus kiértékelésben figyelembe véve ezt az intervallumot. A kísérleti személyek négy gomb egyikének megnyomásával tippeltek arra, hogy a gombnyomás után a véletlengenerátor a négy lámpa közül melyiket gyújtja fel.

Az eredmények a következő táblázatban láthatók:

Személy

Próbák

Eltérés a

Z

 

 

száma

véletlentől

 

 

1.

22569

285,75

4,39

 

2.

16250

90,50

1,64

 

3.

23247

315,25

4,68

 

Összesítve az eredmény szignifikáns 10-8 szinten. Schmidt tíz kontrollkísérletet végzett: ezekben a kísérleti személyek tippjei ugyanazok voltak, mint a kísérletben, de más és más sebességgel beadva. A kontrolleredmények véletlenszerűnek bizonyultak.

A második sorozatban a próbák kb. fele ugyanarra a célra irányult, mint az elsőben. Bizonyos próbákat azonban ezzel ellentétes céllal végeztek, vagyis a kísérleti személyeknek bármelyik másik lámpát kellett előre jelezniük a később felgyulladó helyett ("negatív célú" kísérlet). A teljes próbaszám most előre rögzítve volt.

Az eredmények:

Személy

Próbák

Eltérés a

Z

és a cél jellege

száma

véletlentől

 

1, pozitív cél

5000

66

2,15

2, pozitív cél

5672

123

3,77

2, negatív cél

4328

-126

-4,42

3, negatív cél

5000

-86

-2,81

Összesen

20000

401

6,55

A harmadik oszlop összesítésében a negatív eltérés pozitívra változtatva szerepel, mivel itt a cél a véletlennél kevesebb találat volt. Az összesített Z=6,55 érték 10-10 szinten szignifikáns.

Replikáció (Haraldsson, E. (1970): Journal of Parapsychology, 34, 182-191.) Schmidt berendezésével Haraldsson 74 önként jelentkezővel végzett prekogníció-kísérletet, előzetes szűrés nélkül. Minden kísérleti személy 20000 próbát végzett 100-próbás menetenként. Az eredmény nem tért el szignifikánsan a véletlentől. Eredményeik alapján Haraldsson kiválasztott közülük 11 személyt, és azokkal a kísérletet megismételte úgy, hogy a próbák teljes számát 10000-ben határozta meg. Ekkor összesítve 2642 találatot, vagyis 142 többletet kapott (Z=3,28), ami szignifikáns 0,001 szinten.

A menetek felében a kísérleti személyek csak részleges visszajelzést kaptak, azaz találat esetén megszólalt egy csengő, de hibázás esetén nem láthatták, hogy mi lett volna a helyes tipp. Ezek a menetek kisebb pozitív eredménnyel jártak (Z=1,77) a teljes visszajelzésűeknél (Z=2,87), bár a különbség nem volt szignifikáns. Érdekes, hogy a kísérleti személyek többsége a részleges visszajelzésű meneteket szerette jobban.

Clairvoyance-kísérlet (Journal of Parapsychology, 33, 300-306.)

Schmidt ugyanazt a berendezést használta, mint előző kísérletében, de a felgyulladó lámpákat most egy lyukszalag vezérelte, amelyre a céltárgyak véletlen sorozatát már előre rávezették a véletlengenerátorból. Így a választáshoz szükséges információ a választás pillanatában clairvoyance révén elvileg rendelkezésre állt.

A próbák teljes száma 15000 és 30000 közöttire volt beállítva. A kísérleti személyeket most is előzetes szűréssel választották ki. Bármelyik személy bármikor választhatott pozitív és negatív cél között. Az eredmények:

 

Pozitív

cél

Negatív

cél

Személy

Próba

Eltérés

Próba

Eltérés

1.

3687

56

2381

-60

2.

542

-10

2576

-48

3.

718

8

250

5

4.

2144

54

2702

-49

Összesen

7091

108

7909

-152

A pozitív és a negatív célú részt összesítve, 15000 próbában a találatok száma 260-nal volt több a véletlennél a szándékolt irányban; ez megfelel Z=5,0 értéknek, és szignifikáns 10-5 szinten.

A kapott eltérés százalékban kifejezve 6,9%. Schmidt előző, prekogníciós kísérletében összesítve 5,3%-os eltérés adódott, ami ettől nem különbözik szignifikánsan. Megjegyzendő, hogy mivel a kísérleti személyek itt is kaptak próbánkénti visszajelzést a helyes választásról, prekogníciót is használhattak clairvoyance mellett vagy helyett.

Pszichokinézis-kísérlet (Journal of Parapsychology, 34, 175-181.)

PK mérésére Schmidt kétállapotú (+1 vagy -1 kimenetű) véletlenszám-generátort készített az előbbivel azonos működési elv alapján. A kijelzés módja megváltozott: a kijelzőpanelen lámpák voltak egy kör kerülete mentén elhelyezve, amelyek közül mindig égett egy, és a generált számtól függően a fény átlépett a szomszédos lámpára az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irányban. A kísérleti személyek választhattak, hogy melyik irányú lépkedésre akarnak törekedni, de egy kapcsoló biztosította, hogy a preferált lépés mindig a "+1" szám hatására következzen be. Egy menetben a készülék 128 véletlenszámot (azaz lépést) generált folyamatosan.

Schmidt 18 kísérleti személyt próbált ki egy előkísérletben, ahol szignifikáns negatív eredményt ("pszi-hibázást") kapott. Ezért a főkísérletben, ahol az előzőleg kipróbáltak közül vettek részt 15-en, eleve negatív eredményt tételezett fel, és annak elérését tekintette sikeres eredménynek. 256 menetet tervezett; az eredmény valóban pszi-hibázás lett, a találatszám eltérése -302 volt véletlenhez képest, ami megfelel Z=-3,33 értéknek, és szignifikáns 0,001 szinten. Észrevehető volt egy tendencia arra, hogy a találatok száma a menetek második felében kisebb legyen, mint az elsőben, de a csökkenés mértéke nem volt statisztikusan szignifikáns.

Ezt a kísérlettípust Schmidt PK-kísérletnek nevezte, ő maga megjegyezte azonban, hogy lehetséges prekogníciós értelmezés is. Itt ugyanis minden menet úgy kezdődik, hogy a kísérletvezető vagy maga a kísérleti személy egy gomb megnyomásával elindítja a véletlengenerátort. Ezért elvben ráérezhet azokra az időpontokra, amikor a generátor a következő 128 lépésben magától több "+1" számot fog kiadni a véletlen szerint várhatónál. Ha az indítógombot sikerül konzekvensen ilyen időpontokban megnyomnia, "+1"-többletet fog elérni a generátor befolyásolása nélkül is.

Replikáció (André, E. (1972): Journal of Parapsychology, 36, 283-293.) Schmidt kétállapotú véletlenszám-generátorát alkalmazta az ausztrál Eve André három kiválasztott személlyel végzett kísérletében, ahol nagy hangsúlyt fektettek a pozitív eltérés szándékára. André egyúttal vizsgálta a napszak szerepét, mivel voltak régebbi eredmények arról, hogy a PK délelőtt jobban megy, mint délután. Az eredmények:

 

D é l e l ő t t

 

 

D é l u t á n

 

Próba

Eltérés a

Z

Próba

Eltérés a

Z

 

véletlentől

 

 

véletlentől

 

6656

35

0,86

5120

10

0,28

6656

95

2,33

5632

-10

0,27

5120

74

2,07

3584

-58

1,94

18432

204

3,00

14336

-58

0,97

Mint látható, kijött a várt különbség a napszakok között: a délelőtti és a délutáni eredmény különbségi Z-értéke 2,7, ami szignifikáns 0,01 szinten. Kissé furcsa viszont, hogy délután semmi PK-hatás nem látszik; azelőtt és azóta mások végeztek délután is pozitív PK-kísérleteket. Felvetődik az a lehetőség, hogy a kísérletvezető esetleg annyira ki akarta ezt a különbséget mutatni, hogy a délutáni kísérleteket öntudatlanul negatív irányba befolyásolta.

André vizsgálta néhány időjárási tényező hatását is a meteorológiai jelentések alapján. A hőmérséklettel nem kapott összefüggést, de a levegő páratartalma az eredményt enyhén befolyásolni látszott: 75%-nál kisebb páratartalmú napokon szignifikánsan nagyobb volt a találatarány, mint a 75%-nál nagyobb páratartalmúakon (Z=2,24). Nem közli azonban, hogy mi indokolta pont ezt a 75%-os küszöböt; lehetséges, hogy más küszöböket választva a különbség eltűnik, és mivel sok lehetséges küszöb van, a hatás valódiságát csak ismételt kísérlettel lehetne tisztázni.

PK-kísérlet állatokkal (Journal of Parapsychology, 34, 255-261.)

Az előző PK-kísérletben alkalmazott véletlengenerátort alkalmassá lehetett tenni állatkísérletekre egyszerűen a kijelzés változtatásával.

"Meleget a macskának." A kísérletet Schmidt télen végezte, kb. 0 oC-os külső hőmérséklet mellett. A macska dobozának belsejében volt egy infralámpa, ami addig égett, amíg a véletlengenerátor +1 számokat generált, másodpercenként egy mintát véve. Öt napon összesen 9000 próbából az eredmény 4615 találat lett (Z=2,42), ami szignifikánsan pozitív. Megjegyzendő azonban, hogy Schmidt ezt a kísérletet eredetileg több napra tervezte, ám az ötödik napon a macskában (aki addig szemlátomást szívesen odabújt a lámpa közelébe) valamiféle ellenszenv fejlődött ki a lámpa iránt, mert utána igyekezett attól minél távolabb elhelyezkedni. Ezután további négy menetben enyhe negatív eredmény jött ki, és a teljes sorozat összesítése nem tért el szignifikánsan a véletlentől.

"Áramütést a csótánynak." Az előbbi generátor +1 kimenete nyomán most áramimpulzus keletkezett, amit alufóliából készült rácson át csótányokba vezettek, másodpercenként egy mintavétellel. Egy menet 64 próbából állt, egy sorozat négy menetből, a napi adag három sorozatból. Közben a kísérletvezető (maga Schmidt) folyamatosan figyelte az állatokat, hogy ha valamelyikük az áramütést követő heves mozdulatoktól felborul, visszaállítsa a lábára. Az első ilyen kísérletben összesen 6400 próbából 3309 "találat" volt, vagyis a csótányok 309 áramütéssel többet kaptak a véletlen szerint várhatónál (Z=2,7). A második kísérlet, egy hónappal később új csótányokkal, 25600 próbából állt, és eredménye 13109 lett; a többlet megfelel Z=3,85 értéknek, ami szignifikáns 10-4 szinten. A "pozitív" eredmény a teljes kísérlet során időben nagyjából egyenletesen oszlott el, de az egyes sorozatokon belül enyhe (nem szignifikáns, Z=1,84) csökkenés volt tapasztalható. Az eredmény értelmezése során természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg a csótányok voltak-e a pszichokinézis forrásai ebben a kísérletben.

Automatizált állatkísérletek (Research in Parapsychology, 1978, 77-78.) Néhány egyszerűbb állattal végzett kísérletében Schmidt az eljárást teljesen automatizálta, úgyhogy neki nem kellett jelen lennie. Algák számára a biológiailag hasznos körülmény fény volt, amelynek erősségét egy véletlengenerátor szabályozta percenként egyszeri mintavétellel; élesztősejtek számára a hőmérséklet volt ilyen körülmény, gyümölcslegyek számára pedig az, hogy egy előre meghatározott időpontban életben hagyják vagy elpusztítják őket. Schmidt variált néhány egyéb környezeti feltételt is, de PK-hatás soha nem mutatkozott. Megismételte előző csótánykísérletét kissé megváltozott módszerrel, de ez a kísérlet is a véletlennek megfelelő eredménnyel járt.