Iván Gábor (gabnavi@mail.datanet.hu)

Az Egely kerék, a feltalálót idézve; „játékszer”.

A banális tévedésen túl, a tények alapján valóban az, csak az.

A kereket nem az életenergia, hanem a levegő mozgatja.

(tanulmány, Bp., 2000.09.19.)

Biztosan sokan ismerik Egely Györgyöt és találmányát az Egely kereket. (Interneten; www.ambro.hu/borze/egely/index.htm, négy nemzetközi díjat is kapott, 1994-től kapható kereskedelmi forgalomban, az ára jelenleg br:13.900 Ft) Ez egy olyan szerkezet, amely a feltaláló szerint méri szervezetünk élet-, vagy bioenergiája szintjét, amelyet vitalitásnak nevez. A szerkezet forgását szerinte a tudomány számára eddig ismeretlen energia idézi elő. Tehát nem hőáramlás, elektromágneses energia vagy más hasonló. Ez lenne a vitalitás energia, amelynek fogalmát Egely György hozta létre. Ilyen energiaformát a tudomány valóban nem, vagy jelenleg még nem ismer. Az elnevezésen kívül valójában nem határozta meg Egely, hogy mi is az a vitalitás energia, ha csak azt nem nevezzük meghatározásnak, hogy vitalitás az, amelyet az Ő általa létrehozott vitalitásmérő mér.

Egely írásaiban a bioenergia, az életenergia és a vitalitásenergia, vagy röviden vitalitás fogalmait felváltva használja, ezért úgy tűnik, számára ezek egyazon dolgot jelentenek. A vitalitás fogalmának megérthetőségét még tovább bonyolítja a vitalitás-kvóciens kifejezés, amelyet egy meghatározó táblázattal együtt idézek is tőle: „A mért értéket VQ-nak (vitalitás-kvóciensnek) vagy vitalitás hányadosnak nevezzük. Ez összehasonlító érték, amely azt mutatja, hogy az átlaghoz képest mekkora a mi pillanatnyi bioenergia szintünk. Míg az intelligencia hányadosnál (IQ) nincs nagy különbség két ember között (a mérése sem egzakt), a vitalitás érték pontosan mérhető és nagy különbségek lehetnek. Az intelligencia hányados értéke is befolyásolható egy-egy embernél. Fáradtság vagy idegesség lerontja, de azt tapasztalták, hogy kellemes zene hatására megnőhet az IQ érték. A vitalitás hányadost, a VQ értékét még több paraméter befolyásolja. .... Az alábbi táblázatban a csúcsidőben, tehát legjobb formánkban mért vitalitás hányados értékelését, összehasonlítását láthatjuk:”

A köztudatban vannak olyan a vitalitás energiához hasonlatos fogalmak, mint a bioenergia, életenergia vagy az aura. Ezek létét, vagy nem létét most nem kívánom érinteni, mert ezek többnyire csak „szubjektív eszközökkel” mérhetőek. Ezen méréseknél a mérési eredmény általában egy másik ember tudatától függ, hiszen általában egy másik ember érzékeli ezeket. Nekem ellentmondásos tapasztalataim vannak ezen fogalmakkal kapcsolatosan. Az aurámat 1992-ben megvizsgáltattam a II. Magyar Pszichotronikai Konferencián két különböző szaktekintéllyel néhány perc különbséggel és nagyon meglepően mást mondtak. Viszont elgondolkozásra késztetők az aurát illetően a Kirlián fotózási eljárás eredményei. A félreértések miatt külön is kiemelem, hogy írásomban kizárólagosan Egely Györgyről és találmányáról a vitalitásmérőről van szó és azon belül is, mint objektív mérőeszközt veszem szemügyre. Hiszen Egely szerint az életenergiát; „Ennek a készüléknek a segítségével viszont bárki ki tudja mutatni, objektív módon meg tudja mérni.”

Magamról is szólnom szükséges néhány szót, mert sokan esetleg valami ellen lobbi emberének vélhetnek. Hazánkban is létezik Szkeptikus mozgalom, amelynek a szó egyrészt pejoratív jelentése miatt a Tényeket Tisztelők Társasága a neve. A Társaság célja a babonaság elleni küzdelem, a kritikus gondolkozásra való nevelés, a tudomány népszerűsítése. Szimpatizálok nagyon sok kérdésben ezzel a társasággal, de attól függetlenül ebben a témában, mint a Para-Kutatási Tudományos Társaság 13-as tagsági számmal rendelkező egykori tagja érzem magam hivatva nyilatkozni. A Para-Kutatási Tudományos Társaságnak egykoron Egely György alelnöke volt.

Az Egely kerék alaposabb vizsgálatára, mint ötletadó, személyem késztette Vassy Zoltán fizikust, akivel több évig kutatótársasak és szomszédok is voltunk. Vassy az Egely kerék tudományos igényű vizsgálatáról cikket írt az Élet és Tudomány 1998/16. számába. A cikkben egyértelművé vált, hogy a kerék mozgását hőjelenség is okozhatja és bizonyos mértékig okozza is. Ennek befolyásoló mértéke (mérési hibaszázaléka) a vitalitás mért értékére viszont nyitott kérdés maradt, illetve további vizsgálatokat igényelt. Vassy valamiért nem kívánt végkövetkeztetést levonni, pedig akár már meg is tehette volna. Ezt Interneten is olvashatjuk a www.ps.elte.hu/~aion honlapon. Erre Egely az Élet és Tudomány 1998/26. számban válaszolt egy egész oldalon keresztül. Egely itt már védekezésképpen kénytelen volt egyértelműen bevezetni a termikus zaj fogalmát is, amelyet maximálisan 1-2 fordulat/percben adott meg. „Saját tapasztalatom is az, hogy a mérési eredmények egy része termikus eredetű ’zaj’, amelynek értéke körülbelül 1-2 fordulat/perc. Tekintve, hogy az átlagos vitalitásszint 6 fordulat/perc, ez azt jelenti, hogy átlagos esetben 10-20 százalékos mérési hibát okoz a kéz melege által keltett áramlás” Tehát ezt a tényt Egely már korábban is tudta, csak üzletpolitikai okokból igyekezett minél kevesebbet említeni. A feltaláló szerint a vitalitás, vagy életenergia átlagos szintje élő embernél 6 fordulat/per perc, ez a kijelzőn a 100%-os szint. A hibahatár a feltaláló szerint 2 fordulat/perc is lehet a hőjelenség miatt. Ez bizony egy 33%-os igen magas hibahatár az átlagos mérésre vetítve, amelyet már elismert Egely. Megjegyzem, hogy a saját méréseimnél 6 fordulat/percet is mértem csupán hőhatással, két eltérő „kéz meleg” hőmérsékletre felmelegített vasalóval. Tehát a mérési hibahatár olyan magas értékű is lehet, hogy eleve nem tudhatjuk, hogy tényleg azt mérjük-e, amit mérni szeretnénk.

Javaslok egy meglehetősen egyszerű kísérletet a kerékkel, ami igen meggyőző a hőáramlás befolyásoló hatásának a bizonyítására. Elég a kerék fölé helyezni egy bármilyen anyagú lapot (papír, műanyag, fémlemez, fa stb), ami lefogja a felfelé áramló meleg levegő mozgását - de ugyebár az élet energiánkat nem lenne szabad, hogy befolyásolja, hiszen az Egely szerint a kezükből jön és oldalról- azt tapasztaljuk, hogy a kerék fölötti lap lelassítja a kerék forgását. Természetesen a lassítás foka annál erősebb, minél közelebb van a kerék fölött a felszálló meleg levegő mozgását gátló akadály.

Véleményem szerint az Egely kerék oldalán elhelyezkedő fogaskerékszerű tüskékbe kapaszkodik bele főként az áramló levegő és így forgatja meg a kereket. A tényszerűség miatt szükséges megemlítenem, hogy a kerék a tüskék nélkül is mozgásba jönne, ez bizonyított tény, csak akkor kisebb lenne az érzékenysége. Egely végzett ilyen kísérleteket folyadék felszínén és teljesen sima koronggal is, amelyik mágnesesen volt felfüggesztve. Végzett kísérleteket a hőáramlás zavaró értékének a meghatározására is. Visszatérve a tüskére, a feltaláló és Kisfaludy György („időfizikus”) - ő segített létrehozni a szerkezet ezen részét - azt állítja, hogy erre csak az optikai érzékelő számára van szükség, amely a fordulatszámokat teszi láthatóvá és hallhatóvá. Ha tényleg csak erről lenne szó, akkor ez megoldható lett volna tüskék nélkül is, például fekete és tükröződő felületek váltakozásával.

Egely György jó szándékát és körültekintését a találmány létrehozását illetően eleinte személyem sem vonta kétségbe, hittem és a rendelkezésemre álló adatok alapján bizonyítva is láttam, hogy ennek korszak és szemléletmód váltó jelentősége lehet. - Tévedtem, ráadásul jó nagyot. - Levélben gratuláltam Neki, sőt felajánlottam segítségemet a találmány terjesztésében. Most is úgy gondolom, hogy Egely György jóhiszeműen hozta létre a vitalitásmérőt, viszont mint minden ember Ő is tévedhet. Az már nem becsülendő, hogy a tévedését főként saját tekintélyét féltve nem hajlandó önként belátni. Pedig ez lenne a helyes magatartás.

Egely György alapvető tévedése saját vizsgálatainak pontatlanságából, a körültekintés hiányából adódhat. Több éves kísérletsorozattal vizsgálta, hogy nem hőáramlás okozza-e a forgást. Hőerőgépész mérnöki végzettségét tekintve nem vonhatom kétségbe szakmai felkészültségét. A végkövetkeztetését egy KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézet) 1986-94/K jelentés formájában közzé is tette. Vizsgálat alá vetett különféle felmelegített műkezeket is, amelyek nem tudták a kereket megforgatni olyan mértékben, amely befolyásolta volna a végkövetkeztetést. Itt ment vakvágányra a találmány. A műkezeken vélhetően a hő eloszlása homogén volt, tehát például az egész kéz 35C^o-os. A valóságban az emberi kéz ettől teljesen különbözik. Biztosan látott már mindenki hőfelvételt az emberi testről, amelyen jól kivehető, hogy testünk egyik pontja, zónája melegebb a másik pontja zónája pedig hidegebb. Nagyon szép rajzolatok jönnek ki egy ilyen felvételen a különböző színek hatására, amelyekkel a különböző hőmérsékletű helyeket ábrázolják. A tenyér közepe és az ujjak végén mért hőmérsékletkülönbség átlagosan 2 C^o, de az átlagtól eltérően egyedileg nagyobb különbségek is mérhetőek. Egy ilyen, a valóságot tükröző hőeloszlású műkéz viszont már megforgathatta volna a kereket olyan értéken is, amely megváltoztatta volna a feltaláló végkövetkeztetését. Egyébként a kéz melletti levegő örvénylő mozgását füsttel jól láthatóvá lehet tenni.

Azt, hogy a kerék mozgását, irányát és sebességét akarattal befolyásolni lehet, viszonylag egyszerű magyarázni. Idegi és pszichés állapottól függően más a tenyerünk hőeloszlása. Ez hő kamerával, de egy komolyabb kontakthőmérővel is megfigyelhető. Az irányítási folyamat spontán is bekövetkezik, de rá figyelve tanulható is. Tehát a hidegebb és a melegebb pontok akár rövid időn belül is megváltoznak a tenyerünkön.

Azt maga Egely is elismeri, hogy a találmányát bármilyen anyagú buraszerű tárggyal körülvesszük az így már nem működik, nem mér. Ezt kísérletekkel ellenőriztük és igazat kell adnunk ebben a kérdésben Egelynek, bár minden anyagot nem állt módunkban kipróbálni. Most itt az a fő kérdés, hogy ha semmilyen anyagon nem képes áthatolni a vitalitás energia, akkor az emberi bőr is ezen anyagok közzé sorolható- e? A semmilyen anyagban logikailag benne van az emberi bőr is, de akkor ez az energia, hogyan lép ki a kezünkből, hogyan terjed és hogyan lehet átadni állítólag másik embernek? Ezzel a logikai kérdésfelvetéssel leszögezhetjük, hogy Egely György ellentmondásokat hozott létre a saját gondolatrendszerében.

Sokan, köztük személyem is szeretné, ha lenne egy olyan készülék, ami objektíven mérné a szervezetünk „vitalitás”, vagy életenergiáját. Egely György kereke erre banális okfejtést használva azért nem alkalmas, mert egy megfelelően felmelegített halott emberi kéz is képes lenne megforgatni, teljesen egészséges élő emberi értéken. Élettelen tárgyakat, például két eltérő hőmérsékletre felmelegített vasalót figyelembe véve még egyértelműbb az ellentmondás.

Egy megfelelően felmelegített halott emberi kézen történő meghökkentő, viszont egyértelműen mindent eldöntő kísérletet egy évvel ezelőtt előkészítettem. Patológus ismerőseim és a televíziósok sem értik miért nem végzem el, hiszen ettől egyből ismertté és sikeressé válhatok. Várok és talán megértik miért. Jobban szeretném ha Egely György maga ismerné el tévedését. Ha ezt nem teszi meg, akkor nagy a kockázata, hogy egy ilyen jellegű sikeres kísérlet által nevetségessé válhat, amelyet azért szeretnék elkerülni.

Paulinyi Tamás egykori kutatótársam, aki most egy szabadegyetem szakmai irányítója, több évig végzett kutatómunkát igazolási szándékkal az Egely kerékkel. Összességében nem sikerült bizonyítania a rengeteg befektetett munka ellenére sem, hogy a kerék tudja azt, amit tudnia kellene. Sőt akarata ellenére cáfolatokat hozott létre. Itt megemlíthetem az Ufómagazin 2000. év szeptemberi számában található „Paralabor a gyógyítás szolgálatában, a bioenergia mérése Egely-műszerrel” című írását. A cikkben Paulinyi azt kívánja bizonyítani, hogy bioenergiát adhat át egy parafenomén egy másik személynek. Ennek igazolására mérési jegyzőkönyvet vett fel egy grafikon formájában, amelyeknek az adatait az Egely féle vitalitásmérők szolgáltatják. A jegyzőkönyvből már becsléssel is látható, de számítással pontosítható, hogy a parafenomén megjelenése előtt a kísérleti személynél viszonylag stabilan 14 fordulat/perc körüli átlagértéket lehet mérni. A parafenomén megjelenése után a mérési adatok szélsőséges értékeket vesznek fel töbszöri nulla értéktől az egyszeri rövid 36 fordulat/perc értékig. A látható átlagérték 10 fordulat/perc körüli. Tehát a parafenomén nem átadott, hanem elvont energiát a kísérleti személytől a mérési jegyzőkönyv alapján.

Az Egely kerékhez hasonló eszközök már legalább 50 éve léteznek, de már 1922-ből is vannak írásos említések (brit orvosi folyóirat a Lancet 1922. július 30-i számában a 222. oldalon dr. Charles Ross cikkében) , tehát a feltaláló az ötletet nem mondhatja magáénak és gondolom ezt nem is tette soha. Itt megemlíteném G.Harry Stine: Mozgató gondolat című magyarul is megjelent könyvét. (49-66 oldal) A szerző először 1955 körül hallott az energia kerékről ifjabb John Woods Cambelltől (1910-1971), aki az Astounding Science Fiction lap szerkesztője volt. Az ötlet kereskedelmi forgalomba is került az USA-ban 1980-ban Gerald Loe és Tag Powel munkássága által „ENERGY WHEEL” néven. Az Egely kerék alapelveiben és működését tekintve ettől nem különbözik. Egely a 80-as évek elején másfél évet dolgozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasaként az Egyesült Államokban, egy kutatóintézetben. Ott történt, hogy egy esti beszélgetés során valahogy szóba kerültek a parajelenségek és ezzel elindult egy másik pályafutás.

Összegzésül: saját és ismerőseim kísérleteire támaszkodva, a tényeket tisztelve, sajnos ki kell jelentenem, hogy Egely György évtizedet meghaladó munkája a készülék létrehozására tévút és tévedés. Az eddigi tények azt bizonyítják, hogy a vitalitásmérő nem más, mint egy különleges hőkülönbség mérő és légmozgásvizsgáló ötvözete, amely az egyén tenyerén lévő hőkülönbségek és a környezet hőkülönbségei miatt forgómozgásba jött levegő áramlásának a sebességét és irányát méri. Tehát a készüléket a körülötte lévő levegő mozgása forgatja meg.

Cáfolataim és ellenérveim ellenére az Egely kerék, mint játékszer hasznos lehet és ezért ajánlom is az arra fogékonyaknak, de mint az „életenergia” objektív mérőeszköze nem használható. Javaslom, amíg az „életenergiát” objektíven mérő műszert nem találják fel, amelyet nem lehet kizárni, addig használjuk továbbra is a jól bevált már eddig is meglévő orvostudományi eszközeinket, mint például lázmérő, EKG, vérnyomásmérő, pulzusszámláló, vérképelemző stb. Ilyen eszközök együttes használatával, valószínűleg több és pontosabb információkat szerezhetünk egészségi állapotunkról, amely végső soron erősen összefügg a keresett-kutatott életenergiával.

Iván Gábor

Mellékletek:

E-mail váltások Egely György és Iván Gábor között

2000.09.03. cím:egely@mail.matav.hu Tárgy: Tévedés lehetőségére való figyelmeztetés

Kedves Egely György !

Iván Gábor vagyok és úgy biztosan rám ismersz, ha megemlítem, hogy én vagyok az a személy, aki egyik előadásodon feltettem Neked azt a kérdést, hogy " két ukrán vasaló mekkora maximális vitalitás energiával rendelkezhet az Egely kerékkel mérve." Te akkor azt a választ adtad, hogy semennyivel. Én közöltem ott is és most is veled, hogy a méréseim mást mutatnak. A semennyi értékkel ellentétben áll az írásaidban már felvetett termikus zaj fogalma is amelyet 1-2 fordulat/percben adtál meg.

Gondolom közönség előtt nem volt lehetőséged szakmailag átgondolt, pontos választ adnod, amit megértek és ezért nem is éltem eddig a lehetőséggel, hogy nagy nyilvánosság előtt szembesítselek, hogy így két állításod ütközik egymással.

A témában az Élet és Tudományban megjelent Egely kerékkel kapcsolatos Vassy cikknek személyem volt az alapötletadója, mint Vassy néhány más kísérletének is. Itt megemlíthetem példaként asztrológia valóságtartalmának vizsgálatát, a jelképek hatása a fizikai erőre, vagy az agykontrolosokkal történt kísérleteket, amelyek tartalmával alapvetően egyetértek. Viszont megemlítem, hogy Vassy Pí vizes kísérletének a végkövetkeztetése banális egyszerűséggel bizonyítható tévedés. Vassy sok mindent megvizsgált csak éppen az orra elé nem nézett.

Visszatérve megint feltenném neked a szöveg elején kiemelt kérdésemet és remélem szakmailag most már ellentmondásmentes pontos választ kaphatok rá Tőled. A kérdésem két eltérő hőmérsékletre felmelegített vasalóval végzett mérésre vonatkozik.

Megkeresésem jó szándékkal történt. Engem is mint Téged érdekelnek a tudomány ellentmondásos dolgai és szeretném ezeket feloldani ha lehetséges.

Üdvözlettel: Iván Gábor gabnavi@mail.datanet.hu

2000.09.07. Egely válasza

Tisztelt Iván Gábor!

Megkaptam levelét e-mailben és faxon is.

A vasalós felvetéssel az az alapvető gondom, hogy azzal nem lehet szimulálni
az emberi kéz hőátadási viszonyait. Aki nem ért a hőátadáshoz (ezt sajnos
évekig lehet és kell tanulni) azt gondolja, hogy ennél nincs egyszerűbb
dolog. Annak idején én kétéves munkával elvégeztem az alapvető kontroll
kísérleteket, s KFKI kutatási jelentés formájában közreadtam. Ez az angol
nyelvű tanulmány a honlapunkról letölthető. Úgy gondolom, hogy szakmai
vitánál szakmai érvekből kellene kiindulni. Vassy Zoltán esetén ezt nem
mindig érzem.

Tisztelettel:

Egely György

2000.09.07. cím:egely@mail.matav.hu Tárgy: Tévedés lehetőségére való figyelmeztetés 2

Kedves Egely György !

Köszönöm válaszodat, amellyel nagyon megleptél, hiszen hőátadásról írtál
csak és nem az általad vitalitásnak (vagy életenergiának) nevezett
energiáról, amelyre kérdésem irányult. Természetesen elismerem, hogy nálam
többet érthetsz a hőenergetikához ezt számomra és más számára sem szükséges
bizonyítanod.

A találmányoddal a vitalitásmérővel véleményem szerint alapvetően viszont
logikai problémák vannak, amihez elég a józan belátás és nem szükséges
semmilyen különösebb előképzettség. Mégpedig:

Személyem is szeretné ha lenne egy olyan készülék, ami objektíven mérné a
szervezetünk "vitalitás", vagy élet energiáját. Az Egely kerék erre banális
okfejtést használva azért nem alkalmas, mert egy megfelelően felmelegített
halott emberi kéz is képes lenne megforgatni, teljesen egészséges élő emberi
értéken. Most ugyanez az okfejtés vasalókra még inkább igaz, hiszen azok
abszolút élettelen tárgyak. Tehát ha élettelen tárgy, vagy ember ugyan azt
az általad 100%-nak nevezett átlagos értéket tudja produkálni a
mérőműszereden, mint az élő ember, akkor itt valami nagyon nem stimmel.
Remélem ebben egyet értünk.
Várom válaszodat.
Üdvözlettel: Iván Gábor

E-mail váltások Paulinyi Tamás és Iván Gábor között

2000.09.10. cím:paulinyi@elender.hu Tárgy: Egely kerék „paraszt vakítás” !!!

Kedves Paulinyi Tamás !

2000.09.09-én olvastam cikkedet az Ufó Magazin szeptemberi számában az Egely kerék vizsgálatáról. Mint régi ismerősöd és egykori kutatótársad a Para-Kutatási Tudományos Társaságban felhívnám a figyelmedet, hogy a cikk sajnos hemzseg az ellentmondásoktól, a logikai és szakmai hibáktól. Ezek közül néhány:

A cikk mellett szereplő fénykép bizonyítja, hogy itt nem lehetett szó vak próbáról, hiszen ott a kísérlet vezetőnek mindkét személyre és a kísérlet minden fontos elemére rálátása van. A vakpróba alapvető feltétele, hogy a kísérletvezető ne tudja, hogy honnan származnak az ügydöntő információk és ezért az ő, vagy legtöbbször egy külön kiértékelő csoport ezért azt elfogulatlanul tudja azokat értékelni. A pártatlan értékelés megléte után lehet csak az információ eredetét feltárni.

Alapvető hibaként a mérési grafikonon nincsenek feltüntetve a tengelyeken, hogy mit ábrázolsz rajtuk és az milyen mértékegységben. A jobb és a bal kéz grafikonja sincs külön megjelölve. Így az olvasó csak reménykedni tud, hogy a logika szerint, valószínűleg a függőleges tengelyen az Egyely kerék fordulatszámát mérted fordulat/percben, a vízszintesen pedig a kísérlet idejét percben. A vékony vonal lehet a bal a vastagabb pedig a jobb kézen mért eredmény.

A grafikont szemlélve személyem mást lát a Te általad leírtakkal szemben a parafenomén megjelenése után. A parafenomén előtti eredmények viszonylagos stabilitással 14 fordulat/perc eredmény átlagot hoznak. A parafenomén megjelenése után a stabil állapot szélsőségeket vesz fel a 0-tól a bal kézen mérve a 36 ford./percig. Ez a kiemelkedő érték olyan rövid és pont a kísérleti személy parafenomén felőli bal oldalán, hogy ezt a mozgása által keletkezett légmozgás okozhatta. Ha készült videó felvétel akkor azon igazolható az egybeesés. A parafenomén befolyása alatt tett mérést ha átlagoljuk, akkor becslésem szerint az 10 ford/perc eredmény jönne ki. Tehát a parafenomén hatására 14-ről 10-re esett vissza a mérés átlaga. Tehát a parafenomén csökkentette e feltételezett bioenergiát.

Tisztázni kellene azt is, hogy a "bioenergia" milyen anyagon képes áthatolni és milyen anyagon nem. Hiszen a feltaláló szerint ha a mérőműszert bármilyen anyaggal buraszerűen letakarjuk az ettől már nem tudja mérni a "bioenergiát". Tehát ezek szerint az emberi bőrön sem tudhatna áthatolni ?

Inkább nem folytatom a hibák és ellentmondások felsorolását. Nagyon egyszerű Öveges professzori kísérletekkel bárki, már jelenleg is meggyőződhet a saját szemével arról, hogy az Egely kerék népiesen kifejezve nem más mint PARASZT VAKÍTÁS, saját fogalmamban PARVAK.

Üdvözlettel: Iván Gábor